Tarr Dávidot eddig csak a Bazsó & CHarley DavidSon trióban hallottam gitározni, egy rövid videó látható is a zeneblog egy tavalyi posztjában arról, amikor Kosztolicz Péter beszállt szaxofonozni az örömzenébe, annál nagyobb volt bennem a kíváncsiság, vajon mit csinál ez a fiú egy szál gitárral?
Tömören: hangulatot, de nem is akármilyet.
A repertoárja meglehetőségen színes, játszott Doors, Creedence Clearwater Revival és Beatles klasszikusokat, de a blues és a latin blokk után a magyar könnyűzenei nagyjait is megidézte Bencsik Sándortól a Kispál és a Borzig.
Virtuóz módon kezelte a hangszerét, olykor egy egész ritmusszekciót is megszólaltatott a gitár testén, a dalokat pedig saját stílusban énekelte, ami olykor élvezetesebb volt mint az eredeti!
A buli elméletben 11-ig tartott, de senkinek nem tűnt fel, hogy már éjfél is elmúlt, Tarr Dávid meg fáradhatatlanul nyomja, a közönség éltesebb része pedig táncra is perdült.
Köszönet az ifjú művésznek és Dr. Mészáros Balázsnak, a bluescsütörtök sorozat atyjának a remek estéért!
Ilyet máskor is akarok! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.