Wahorn András nevét 1980 környékén tanultam meg, amikor a langyos hazai művészvilágba berobbant az A.E. Bizottság. Akkoriban igen menő dolog volt a formabontás, de sok tehetségtelen ember csak az ál-avatgard polgárpukkasztásig jutott, aztán mindjárt el is szállt saját magától, meg szerencsére tőlem is, jó messzire.
Wahornék ijesztően mások voltak, mint a cocialista katyvasz, benne az államilag elismert művészekkel.

Személyesen idén januárban találkoztunk, méghozzá Budapest egyik leghátrányosabb környékén, a Népszínház utcában, ahol egy alternatív étteremben kiállítása volt és a zárás alkalmából tartott egy finisszázst.
Igazi performansz volt, egyszeri és megismételhetetlen, jellegzetes wahornságokkal tele.

Képek a falon, közöttük zene, vagy inkább valami hangszerekkel előadott, nemes zaj.
Wahorn olykor egyszerre két szaxofont fújt és bár CD-n nem venném meg, akkor és ott határozottan élveztem. Olykor elcsitultak a zeneszerszámok, a Művész úr elővett egy ledlámpát, rávilágított valamelyik képére és beszélt róla. Élvezetesen. Az étterem közben úgy megtelt, hogy a későn jövők nem fértek be, voltak ott alternatívok, öreg hobók, megértett és meg nem értett zsenik, fiúk, lányok kutyák.
Utóbbiból összesen négy, ebből kettő műértő, egy közömbös, őt csak az érdekelte, hogy megesik-e valamelyik vacsoravendég szíve a kunyizó telintetén és egy kétségbeesett, mert neki bántotta a fülét a performansznak az a része, amikor nem a Művész beszélt. Ugatott volna is, ha a gazdi engedi, de a gazdi nem engedte.

Jók voltak a képek és a magyarázatok.
Talán a Művész korát, talán a büszke oldalát illusztrálta, hogy szinte valamennyi művén szerepelt a fallosz, mint olyan. Nekem a leginkább az a kép tetszett, aminek a része volt egy valódi olvasólámpa és a hálószoba jelenetben egy meztelen, kalapos férfi indul kifelé, a fegyvere nem a lába között, hanem a kezében és csak úgy maga elé motyogja, hogy megnézi, kijalófasz motoszkál odakinn má'.
A közbiztonságot így is lehet kritizálni.

Kedves András!
Isten éltessen!

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr946570801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása