Benke Péter 2015.03.16. 12:46

Bánk bán, te itt?

erkel-bank-ban-original-21470.jpgErkel Ferenc: Bánk bán
Operaház, 2015 március 10.

Szüleimnek köszönhetően vagy két évtizeden keresztül minden évadnyitó Bánk bán előadáson jelen voltam - és soha nem tudtam megunni. A felejthetetlen Simándy József és Melis György (Bánk és Tiborc) mellett nem kevésbé emlékezetes Melindát hallottam Ágay Karola, Moldován Stefánia, Csavlek Etelka, Tokody Ilona és Pitti Katalin előadásában, de Gertrudis szerepe is összefort Komlóssy Erzsébet vagy Kasza Katalin nevével.

Simándy visszavonulása után Horváth Bálint vette át a szerepet, ami a neves előd után nem lehetett könnyű, de sokak szerint állta a sarat. Hallottam még a Hazám, hazámat Ilosfalvy Róberttel, Molnár Andrással, talán Gulyás Dénessel is, de mondanom sem kell, olyan tragikus hangon kérni elhunyt szeretteit, hogy készítsenek neki helyet a menny honában, senki nem tudta, mint Simándy József.

Hosszabb kihagyás után ültünk be az Operába egy mai Bánk bánra. Nem volna sok  értelme  összehasonlítani a régi, megszépült emlékeket a mai valósággal, de muszáj néhány dolgot megjegyeznem.

Továbbra is azt mondom, hogy az opera egyik legnagyobb ellensége a rendező, és nagyon nem jó, ha a műve a zenei élmény elé tolakodik. Különösen bosszantó tud lenni, amikor egy harmatgyenge Petúr és a háttérben elégedetlenkedő magyar főurak elé odarendeznek néhány oszlopot, igen, az énekesek és a közönség közé, hadd tompuljon az amúgy sem túl erős hang.

Bánk bán szerepében Kiss B. Attila helyett ezen az estén Bándi Jánost kapta a közönség.
Beugráson fanyalogni talán nem szép dolog, de az is kérdés, hogy aki életében először - netán külföldiként - ül be a nemzeti operánkra, az mit fog gondolni egy helyenként erősen kifogásolható produkcióról?
Aki sokszor hallotta a Bánk bánt, az szinte kívülről tudja a szöveget és bizony össze-összerezzen, amikor a címszereplő szájából mást hall, mint amit tud és ami a kivetítőn megjelenik. Mert szegény Bándi olykor úgy ismételgetett egyes sorokat, mint egy barokk operában szokás, ahol ugyanazt a strófát háromszor is megismétlik, hadd teljen az idő.
A klasszikus Bánk-Gertrudis kettőst Lukács Gyöngyi közreműködésével egyszerűen széttrollkodták, mert a megjátszott indulat többször vitte át vicsorgó prózába az énekhangot, ezt pedig kifejezetten kellemetlen volt végigszenvedni.

Maradt néhány szép emlék is ebből az előadásból: Alexandru Agache Tiborca.
Mondhatnám, hogy először hallottam a megindító bariton szerepet nem magyar anyanyelvű énekessel, de ez nem lenne igaz, hiszen a csodálatos Melis György kisgyermekként szlovákul kezdett beszélni és talán hétévesen tanult meg magyarul. A román bariton szépen megbirkózott a nehéz nyelvű szereppel, a Bánkkal magyarul próbálkozó Placido Domingo elbújhat mellette. (a linkre kattintást csak kellő humorral és/vagy az átlagnál magasabb tűrőképességgel rendelkező olvasóimnak ajánlom)

Kertesi Ingrid személyében életem első szőke Melindáját hallottam, gyönyörűen tolmácsolta a sokak által egyszerűen kihagyott koloratúr Tisza-parti jelenetet, sőt, hangja olykor egyenesen Ágay Karolára emlékeztetett és ettől nagyon jól éreztem magam.

Medveczky Ádám ha fellép a karmesteri pulpitusra és a kezébe veszi a pálcát, 10-15 évet fiatalodik, ezt egészen közelről láttam most is. Amikor egy énekes vagy a kórus nem jókor szólalt meg, azonnal őt néztem, hogy csinál rendet és nagyon megragadott az a szenvtelen profizmus, ahogy a kisebb széteséseket kezelte.
Ugyanakkor ennél is jobban tetszett, ahogy a zenekari árokban Szente Gáspár, a Fesztiválzenekar ütőse egy kevésbé rutinos kollégáját irányította, néhány bonyolultabb ponton külön vezényelve őt.

Azóta olvastam néhány fórumon, hogy az Opera vezetése keresi az újabb Bánkot és nagyon nincs könnyű helyzetben.
Tényleg jó lenne találni valakit, mert egy színvonalas Bánk bán nélkül nem igazi az operai évad.

 

Benke Péter

 

 

utószó:
ez nem kritika, hanem egy néző szubjektív benyomásai.
Az írás nem megrendelésre készült, nem fizet érte senki, szerzője független magánszemély, aki kizárólag a jó és még jobb élményekben érdekelt, ám produkciókban, kultúrklikkekben, zenei és/vagy újságíró karrierben még véletlenül sem!

A bejegyzés trackback címe:

http://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr467484924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jildoka 2015.05.25. 13:23:59

T. Zenekrónikás!

A Bánk bán 2011 óta az eredeti változatban ment, amelyben igencsak eltért a szöveg az általunk ismert, Nádasdyék által átdolgozott verziótól.
Bándi János tavaly énekelte utoljára Bánkot az említett eredeti változatban. A beugrásra az előadás napján kérték fel, s akkor közölték vele, hogy ismét a régi, ismert szöveggel megy a darab. Nos, hogy mennyi ideje volt átismételni a régi, ismert verziót, amit "mindenki szinte kívülről tud", s amit a tenorista 2009-ben (!!!) énekelt utoljára... Gondolom, néhány óra.
Tehát a szövegtévesztés emiatt fordulhatott elő. Így is nagy dolog, hogy elvállalta a beugrást!

Jildoka 2015.05.25. 13:55:35

T. Zene Krónikás!
Csatolok egy részletet (Melinda, te égi név) a Bánk 2011-es felújításából, az eredeti, Egressy-féle szöveggel. Ugye, kicsit más, mint amit ismerünk?
www.youtube.com/watch?v=xZ1nN3toK_w