Fesztivál
Az elmúlt években alaposan elértéktelenedett kifejezés, divat lett rendezvényeket szervezni, amire meghívnak néhány kocsmárost, pecsenyesütőt, kirakodó vásározót és egy tehénlepényes sportpályán felállított alkalmi színpadra rendelik az ügyeletes haknimestereket, kikopott megasztárokat, túlhájpolt, unalmas  celebeket, akik éppen ráérnek felvenni a gázsit. ezeket a rendezvényeket aztán meghirdetik, hogy Libacsüd Fesztivál, vagy Hörcsögtosznádi Kacor Fesztivál, aki meg véletlenül odatéved, legyen vásározó, fellépő vagy néző, megfogadja, hogy többet soha, mert a vásározó forgalom hiányában ráfizet a kitelepülésre, a fellépő nem, vagy csak késő kapja meg a gázsiját, a néző meg ha nem éri be azzal, hogy papírpohárból részegre vedelheti magát, unalmasnak találja az egészet.

Mád
Csodás fekvésű település a zempléni hegyek között, a tokaji borvidék része jobbnál jobb pincékkel. Akkor is ide tartozik a híres-neves Sárga Borház, ha Tokaj és Mezőzombor is szeretné a sajátjának a 37-es főút melletti vendéglátó objektumot.
Mádon is eszébe jutott valakinek egy többnapos kultúrrendezvényt csinálni és nagy szerencsére nem beállni a fesztivál kifejezést lejáratók sorába.

2015 június 27
Jó éjszakát, Mád - ez lett a zenés éjszakai program elnevezése.
Sokan mentünk, ezért egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy szállást az innen 18 km-re levő Tokajban találunk. Mád viszont alighanem meglepődött a megjelentek számán, mert kissé alulméreteztek mindent, amit a nagyközönség kiszolgálására létrehoztak. Kevés volt az információ, kevés volt a helyszíneken a beengedő személyzet, kevés volt a váltópénz, a harsányan behirdetett ordás bukta már este nyolcra elfogyott, helyette egyszerű túrós rétest kapott, akinek volt türelme sorban állni, kevés volt a környéken bolyongó egy szem taxi, amire a főtéren ücsörögve bő egy órát vártunk és amelyik Tokajba visszafelé húsz megrendelést vett föl, némelyiket már hajnali fél ötre.  A taxira várva kínunkban megettük a gyerek gumicukrát és közkút vagy a sötét éjszakában nyitva tartó akármi híján egy pince előtt pakolászó embertől kértünk vizet. Végül igazán jó bort nem ittunk, talán a tömegrendezvényen akarták a borosgazdák elsózni a gyengébbre sikerült alkotásaikat. Nem voltak rosszak a kóstolt borok - csupán egy uborkalé-szerűt hagytunk ott egy barátságos pincében - de jobbat, markánsabbakat vártunk.

Ezek persze eltörpülnek a program-sorozat mellett, amiért érdemes volt annyit utazni.
Sokan voltunk és hogy mely programokon vettünk részt, azt többszörös kompromisszumok következménye lett, én szívesen meghallgattam volna a Gregorián és Jazz produkciót Dés Lászlóval, Érdi Tamás zongoraművészt, de a csapat ifjú tagjai miatt engedtem leszavazni magam - a sajtudvart pedig egyszerűen nem találtuk meg és elegünk lett a sötét utcákon bolyongásból.

Viszont.
Magna Cum Laude akusztik volt a Szent Tamás Pincészetben.
Ha csak ennyi lett volna a mádi buli, akkor is elégedetten távozunk, ugyanis a bor itt volt a legjobb, kiváló pálinkákat is kóstolhattunk bevezetésképp, Mező Misiék pedig igazán kitettek magukért. Mindenféle sztárkodó allűrök nélkül és olyan lelkesedéssel játszottak 70-80 embernek, mintha egy teltházas Aréna, vagy Syma-csarnok beli koncerten lettünk volna. A technikusok profi módon behangosították a borászat udvarán lévő színpadot, mint valami hangversenytermet. Még az sem volt zavaró, hogy Demeter Ervin és L. Simon László politikus uraim két öltönyös figurával a színpadnak háttal, fennhangon tárgyalta ki az aktuális világeseményeket. Koncert közben persze. Ha lefényképezem őket, akkor rám is bárki mondhatja, hogy illetlenül viselkedem és ezt semmiképp nem akarnám!  A Pálinka-dal  olyan befejezés volt, amit emlékbe magunkkal vihettünk és bizony kis csapatunk többsége azóta gyakran énekelgeti.

Mádi egyéjszakás kalandunk következő állomása a Maszkura és a Tücsökraj volt a Zsirai Pincészet udvarán. Az előző helyszín profiságával szemben  ez inkább egy nagyobb családi háznak tűnt, ahol a teraszon muzsika, a füvön meg ivászat megy, kis pavilonban rendkívül kedves és aranyos leánykák közreműködésével mért gyengécske borokkal. A helyzetból adódóan amúgy is jó hangulatot az önmagát kísérletező zenekarnak aposztrofáló csapat a végletekig fokozta. Igényes zenét játszottak, alternatív szövegekkel. Egész jól viseltem annak ellenére, hogy egynémely zenei stílussal a világból ki lehet üldözni és Maszkuráék helyenként rapes és hip-hop-os hangzásokat villantottak, de zenei és szöveges poénokkal javították. A műsor vége felé többen táncra perdültek a füvön és ezt olyan jó volt nézni.

Némi bolyongást követően kikötöttünk egy faluszéli portán, ahol Odett énekelt. Be kell valljam, először találkoztam a nevével is - a fiatalok ragaszkodtak a Ferdinánd Pincészet felkereséséhez, végül mi, öregek ragadtunk ott, az ifjak pedig elmentek ismerkedni.

Ha jól tudom, ez volt a második ilyen éjszaka.
A harmadikon is szeretnék ott lenni, remélem, addigra Más is felkészül a sok ember fogadására!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.