2015 július 17.
Nemrég alakítottak ki a fertőrákosi kőfejtőben - uniós támogatással - egy színháztermet. Korábban is volt ott ilyesmi, de ami most elkészült, az egészen korszerű. Már a nézőközönség murvás parkolóba terelés is valami ritka szervezettségre utal, ami a belépés alatt és után is megmarad.
Kifejezetten jólesik a barlang 18 fokos hőmérséklete a kinti hőguta után, ám egy sor ücsörgés után kellemetlenné tud válni. Érdemes pulóvert vinni, de az ülések fűthetők, méghozzá egyenként és fokozat-kapcsolóval.

A Benkó Dixieland Band 1957 óta öregbíti hazánk hírnevét a világnak azon a részén, ahol fontos a dixielandmuzsika, vezetője, Benkó Sándor pedig 2015 augusztusában lett 75 éves. Isten éltesse őt és a zenekarát sokáig!
A csapat 58 éve alatt volt néhány tagcsere és két haláleset, Zoltán Béla trombitás (+2008 március) és Halmos Vilmos zongorista (+2015 június) ami pótolhatatlan veszteséget okozott, de a Tanár úr az életkorát meghazudtoló energiával viszi tovább a zenekart.

Itt pl. erősítés nélkül játssza Turner Layton 1918-ban írt, örökzölddé vált számát, az After You've Gone címűt:

Emlékezetes koncerteket adott a zenekar neves vendégművészekkel is, Kenny Ballt volt szerencsém hallani a Kongresszusi Központban, talán 1993-ban, az ő egyik népszerű száma  a So do I. Énekel Nagy Iván pozanos,  Benkó tanár úr mellett az utolsó alakítója és tanúja a legendás évtizedeknek.

Megemlékeztünk két kiváló vendég klarinétosról, mindkettő nemrég hunyt el, Acker Bilk (+2014) és Joe Murányi (+2012), előbbitől a Stranger on the Shore című örökzöld ment, Murányit pedig gyakran hallottuk emlegetni, hiszen Louis Armstrong egyetlen fehérbőrű (és magyar)  zenésztársa az utolsó éveiben sokszor játszott itthon. Számomra ez a legkedvesebb alakítása (Louis Armstrong emlékkoncert  Budapest, Körcsarnok, 1996 1:38-nál azért kiabál be, hogy "következő", mert a konferálása közben jött rá, hogy milyen nehezen mondaná ki ezt a szót egy külföldi)

Hiányzott a kiváló egészségnek örvendő, de a zenekarból kiszorult Nagy Jenő bendzsós - rá is emlékeztünk a Chewing gum c. számával - ám a helyére bevett Gáspár Pál, akit a Hot Jazz Bandből ismertem, továbbviszi, sőt, helyenként meg is haladja a nagy előd hagyományait. Trombitált Szalóky Béla, a dobok mögött Kovacsevics Gábor, a bőgőnél Csikós Miklós, Halmos Vilmost pedig Pintér Péter igyekezett pótolni, aki tehetséges, kiváló zongorista, de más, mint Vili bácsi.

A kétrészes koncerten a nagyérdemű keresztmetszetet kapott a zenekar 58 évéből és feldobva indult haza, mert aki eltölt Benkóékkal egy estét, az egy időre garantáltan meg is fiatalodik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.