MÜPA 2016 április 8.
A sorrendben 36. Budapesti Tavaszi Fesztivált (BTF) a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) nyitotta David Robertson amerikai karmester irányításával. Azon most nem akarok gondolkodni, hogy az eredetileg a BTF-re alapított alkalmi BFZ hol maradt a BTF-ről az elmúlt években, lehet hogy rosszul emlékszem és benne voltak a programban, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem.

Most Liszt II. Magyar Rapszódiájával, Bartók Brácsaversenyével és John Adams Harmonielehre című konpozíciójával készültek a nyitókoncertre, ezért reményekkel telve ültünk be a nézőtérre.

Az első csalódást az okozta, hogy az amerikai örmény brácsaművész Kim Kashkashian megbetegedett és más ugrott be helyette, a másodikat pedig az, ahogy David Robertson Liszt II. Magyar Rapszódiáját elképzelte. Aki pontosabban szeretné tudni, mennyire volt magyar, az egyen egy ungárise goulascht Bécsben vagy Hamburgban, amiben majdnem minden benne van, mégsem gulyás. Az erőtlen, majdnemhogy unalmas interpretációt egy-egy rövid szóló tudta csak feldobni, de annyira nem, hogy legalább ezt az (etalonnak egyáltalán nem mondható, de legalább érdekes) szintet megüsse a dolog:

 A Kashkashian helyett beugrott Julian Rachlin litván hegedű- brácsaművész és karmester remekelt a hangszerén, Bartók jól szólt az amerikai karmester irányításával is, bár érzésem szerint az első tétel még a technikáról szólt, a jellegzetes bartóki hang és a hozzá kapcsolódó érzés a másodikban jelent meg, hogy tovább fokozódva elfeledtesse, hogy a kedvenc zenekaromat valaki más (nagyon más) dirigálja.

John Adams 1985-ben alkotta meg a magyarra fordítva Összhangzattan című művét, amit az elmondása szerint egy különös álom inspirált: egy hídról látott egy tankhajót, ami váratlanul felágaskodott, ráadásul a művel Arnold Schönberg alakját kívánta megidézni.

Persze hogy kíváncsi voltam, mi lesz ebből, különösen azért, mert a Fesztiválzenekar eddig csupa olyan kortárs zeneművet mutatott be, ami nem csak hogy fogyasztható, de élvezhető is volt. Nem így a mostani alkotás.
Az elején még örültem annak, hogy az ütősök komoly munkára készülnek, ám a kedvem szép lassan lelohadt, amikor 3-4 perc után meg kellett állapítsam, hogy a szerző nem nagyon akarta semmilyen dallammal elrontani az összhangzatot. Egy darabig elviselhető volt, hogy egy hang szól, meg-megcifrázott ritmusban, de utána idegesíteni kezdett. Vessenek a mókusok elé, igyekszem nagyon befogadó lenni, de vannak zenék, amiket nem tudok. Ez is ilyen volt, mint amúgy a megidézni akart Schönberg eddigi összes alkotása, amihez szerencsém volt.   Egy idősebb úr elindult a kijárat felé. Ezen felbátorodva egy ugyancsak idősebb házaspár is. Az előttem ülő fiatalok vihogni kezdtek. A párom dereka megfájdult. Nekem eszembe jutott a legutóbbi vérképem és megfogadtam, hogy ezentúl egészségesen táplálkozom és mozogni is fogok minden nap. Néztem, hogy az új formaruhába öltöztetett csinos hostesseknek hirtelen mennyi munkája akadt.  Egy öreg néni táplálkozni kezdett a retiküljéből. Egy másik, kissé hobós külsejű külföldi hölgy bizonygatta, hogy ő nem csinál felvételt, csak nézi az ájfon képernyőjét. Közben a zenészek odalenn dolgoztak, lelkesen, szerettem is őket, ahogy mindig, a karmester is az egész testével vezényelt, mégis egyre inkább az utolsó mozdulatot vártam. Miután megtörtént, a taps bizonytalanul indult, mert akik a nagy csinnadrattával befejezett első tételt megtapsolták (Robertson elnéző mosollyal körített meghajlással megköszönte) már óvatosabbak lettek.

A BFZ koncertjei eddig mindig feltöltöttek, ez a mostani kegyetlenül leszívta az összes energiámat. Máskor néha napokig nem hallgatok zenét, mert él bennem, amit a nézőtéren láttam és hallottam, most viszont muszáj volt meghallgatni valami jót. Liszt Magyar Rapszódiáit több előadásban. Például Fischer Iván és Ökrös Oszkár részvételével.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.