fokanov1.jpg A Budai Művészház a Sas-hegy családi házas övezetében várta Fokanov Anatolij rajongóit. Régen készültünk a nagy eseményre, ám két nappal korábban tudtuk meg, hogy regisztrálni kell, különben nem biztos, hogy bejutunk. Regisztráltunk a megadott mailcímen, amire nem kaptunk semmilyen választ.
Azért odamentünk.
Hirtelen nem tudtuk, hol vagyunk, mert családi házba oltott óvodába csöppentünk, ahol egy nagyon rendetlen sarokban egy kisgyerek rajzolgatott egykedvűen és egy magába zuhant nő méregette az érkezőket, de senki köszönését nem fogadta. Az érkezőket sem fogadta senki, de hamar tisztáztuk egymás között, miért is jöttünk. Hogy jó helyen járunk, azt onnan tudtuk, hogy a táblával fémjelzett Botka-Csányi teremből a kedvenc baritonunk senkivel és semmivel össze nem téveszthető hangján hallottuk, hogy "Ó mely sok hal terem az nagy Balatony baharahha-rahhaha".

A próba befejeződött és a közönség a regisztráció ellenőrzése, említése nélkül elfoglalhatta a helyét. A színpadon egy zongora és egy beszélgetésre előkészített asztal két székkel, vizespoharakkal, ásványvízzel. A színpad fölött két akciós reflektor az OBIból, a drótjaik celluxszal ráerősítve a fűtés csöveire, az egyikben kiégett az izzó, a másikat a nagyon civilnek öltözött Csányi Valéria partvisnyéllel igyekezett beállítani, sikertelenül, mert a szakszerűen felszerelt kábelek nem engedték.

A terem közben megtelt, megjelent (mert a méltatlan körülmények ellenére valóban megjelent) Fokanov Anatolij könnyű nyári öltönyben és fekete csokornyakkendőben és megérkezett Csák Judit, akit Csányi Valéria művésznőként mutatott be, ám ő azonnal korrigált, hogy nem művész, hanem csak művészettörténész.

Érdekes beszélgetés kezdődött, Csák Judit nem tűnt profi riporternek, de legalább felkészült az interjúalanyából. fokanov.jpgFokanov életéről és tanulmányairól beszélt, aztán hamar áttértünk orosz szerzők dalaira, különös tekintettel a kevéssé ismert Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij (Troickoje, 1813. február 14. – Szentpétervár, 1869. január 17.)  munkásságára, amiből Fokanov Anatolij már lemezre énekelt egy válogatást.
Elhangzott egy Dargomizsszkij és egy Csajkovszkij dal, a művészt Csányi Valéria kísérte zongorán, utána mind fesztelenebbül folytatódott a beszélgetés. Előkerültek a komolyzenei események kötelező kellékei, a zörgő cukorkászacskó és a bekapcsolva felejtett mobil. Sötétedni is kezdett, de a beszélgetők nem szerették a fejük felett lévő 500 wattos reflektor éles fényét, így maradt a diszkrét félhomály, meg a néhány kevésbé ápolt ember körül sűrűsödő levegő.
Mindezt azonban feledtetni tudta a beszédbe egyre jobban belemelegedő Fokanov Anatolij jókedve és a sztorijai. A helyszínen bemutatott könyvében nem szerepel a legérdekesebb sztori, amikor egy nem túl sokat próbált darab főpróbáján nem a kijelölt áldozatát szúrta le, hanem a tökegyforma ruhába és álarcba bújtatott szereplők közül valaki mást, történetesen a kórus egyik tagját.

b1_fokanov.jpgApropó könyv.
Ősszel jelent meg Winkler Gábor: A FOKANOVista, aki itthon lelt otthonra című könyve. A közönségből valószínűleg sokan szívesen megvásárolták volna  a helyszínen, de a szervezés valamilyen rejtélyes okából kifolyólag csak egy szórólapot kaphattak.

Elhangzott még két dal a Háry Jánosból, hatalmas hangerővel és kifogástalan magyarsággal, hozzá egy történet, ahogy Berlin egyik szabadtéri színpadán a huszárnak öltözött Fokanov elénekelte az "A jó lovas katonának" című dalt és az elején a fűben heverésző-piknikező közönség a végén állva és tátott szájjal hallgatta a verbunkost.

Azzal a jóleső érzéssel szabadultunk ki a levegőre, hogy ha a közönség nagyon szeret egy kiváló művészt, akkor a találkozás méltatlan körülményeit csak az ilyen írások örökítik meg, a szívünkben csak a felemelőt visszük magunkkal.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr538672444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása