Erkel Színház
2017 február 25.

don-pasquale.jpgVolt szerencsém részt venni a bemutatón, nemrég Szegeden egy másik rendezésben is megnéztük, viszont Szvétek László alakítása és Káel Csaba ötletes, igazán újszerű és szellemes rendezése miatt örültünk, hogy a bérletünk jóvoltálból újrázhatunk.

aldozatai.jpgAz előadás a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából megemlékezéssel kezdődött, igazán örülhettünk annak, hogy egyetlen aktuálpolitikai szó sem hangzott el (ezek elől menekültünk a színházba), csak egy alkalmi vetítővásznat ékítettek szép vízszintes csíkok, a zenekari árokból meg komor zene szólt.

 

 

 

Egy éve volt a bemutató, akkor Sáfár Orsolya Norinája kicsit jobban tetszett, bár most Szemere Zita sem volt rossz, Horváth István Ernestója viszont sokkal hitelesebb volt, mint most Szappanos Tiboré. Értük azonban bőven kárpótolt Kelemen Zoltán Malatestája, ami játékban és hangban is méltó partnere tudott lenni a címszereplőnek.
Úgy vettem észre, a közönség elenyésző kisebbségénél a rendezés huncutságai, a műcsöcsök kissé kiverték a biztosítékot, amikor lehulllt a lepel Norina gumidudáiról, két idősebb házaspár is a kiosont a nézőtérről. A vége felé a bokorba oltott békákon megint jót derültünk, de végülis vígopera ez, vagy mifene?

 

*******

 

Ha nem akar lemaradni a zeneblog legfrissebb posztjairól, kérem, írjon a zenekronikas@gmail.com címre.
Az üzenet tárgya: értesítés, a tartalma irreleváns, lehet akár üres is.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr2412554497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.