Verdi Nabucco
Erkel Színház
2017 április 23.

Az opera harmadik fő ellenségének továbbra is rendezőt tartom, ahogy azt egy korábbi írásomban nem kis indulatokat kiváltva közzétenni bátorkodtam. Kesselyák Gergelyt kiváló karmesternek tartom és volt rendezése, ami nagyon tetszett (Miskolci Nemzeti Színház, Tosca)  ezt mostanit igen ellentmondásosnak találtam, amennyiben voltak egészen kiváló ötletei, de akadtak olyanok is, amiket szívesen kihagytam volna. 
Nem tudom persze, hogy egy-egy látványból mennyi írható a jelmeztervező és mennyi a díszlet megálmodója számlájára, de énekesektől úgy tudom, a rendező olykor a karmester munkájába is beleavatkozik, így nyilván ő az ügy ura és az akaratán kívül más nem történhet a színházban - legalábbis az előre eltervezettek szerint nem.

nabucco2_720.jpg

Nagyon hatásos dolog belakni az egész teret és az előadást kihozni a nézők közé úgy, hogy a zsöllyékben bámészkodók még a szereplők illatát is érzik. Izráel népe kijött a jobb és baloldal karnyújtásnyi közelségébe, a drágább sorokban ülők mellett a kórus tagjai énekeltek (de még hogy!) a fentebbi olcsóbb jegyek vásárlói csak a statisztákat érezhették, amint nézik a túloldalt, mikor kell felemelni a karjukat, mikor kell kattintani a LED kapcsolóját a kezükben lévő gyertyán és mikor kell térdre hullani.

Nagyon tetszett, hogy Nabucco az erkélyen kezd énekelni, az viszont kevésbé, hogy a felső szint mellvédjére szerelt vörös reflektor a szemembe világított, így nem láthattam Babilónia királyát, pedig nagyon szerettem volna. 
Nem tudtam mit kezdeni a színpad forgásával, a díszlet részét képező, gömb formájú acélszerkezettel, amiben olykor táncosok tekeregtek és az ide-oda gurult.

Őszintén sajnáltam szegény Nabuccót, amikor derékig a süllyesztőben éppen megbánta, hogy káromolta az Istent és a bocsánatáért esedezett, vele egyidőben a háttérben felmerült és egyre idegesebb birka egyszer csak kétségbeesetten elkezdett bégetni, a közönség pedig fölnyerített. Nagyjából huszonnégy dolgot lehetne belemagyarázni ebbe a jelenetbe, de kihagyom ziccert és nem poénkodom, Verdi monumentális operájára ültem be és kiváló előadókat is hallottam, az állatkodás egyszerűen nem idevaló!

Apropó, szereplők.
Nagyon szeretem Alexandru Agachét, eleddig csakis világszínvonalú alakításokat láttam tőle. Most is könnyedén vette a rendezés összes akadályát és öt évtizedes operafogyasztói pályafutásom legnagyobb Nabuccóját énekelte. Sokat vártam Abigéltől, ám az eddig ismeretlen Sanja Kerkez vendégeskedéséről az jutott eszembe, hogy háromszor hallottam őt énekelni: először, utoljára és sohatöbbé. Nem tudom, mi indokolta az ő meghívását, helyenként kifejezetten kellemetlen, reszelős hangon énekelt és nagyon egyet tudtam érteni a mögöttem ülő hölggyel, aki odasúgta a szomszédjának, hogy "no ez már az én botfülemnek is sok!"
Zakariás szerepében anno Berczelly Istvánt szerettem meg, most Bretz Gábor énekelte a főpapot és nem éreztem kevesebbnek a nagy elődnél. Horváth István alakította Izmaelt és ezúttal volt abban valami nagyon pozitív, hogy Jeruzsálem királyának unokaöccse nem túl bőbeszédű, mert a kedvenc tenorunknak eddig csakis a  jobbik oldalával találkoztunk. 
Fenena Vörös Szilvia volt, akit utoljára Szuzukinak láttunk a Pillangókisasszonyban, ott remekelt, itt mintha a végére elfogyott volna a lendülete.

Halász Péter vezényelt, már az elején feltűnt, milyen frissen, fiatalosan, dinamikusan, mint egy igazi olasz karmester. A közönség hálásan fogadta az egész produkciót, óriási ováció övezte a gyengébben teljesítő énekeseket is, én bevallom, amikor a szerb szoprán lépett a függöny elé, életemben először búztam. Egyedül ugyan, de a környékemen senkit sem megbotránkoztatva.
A rendezés utolsó szimpatikus húzása volt a ráadás: a rabszolgák kórusát a végén ismételték meg: a szólisták is leültek a földre, de ők sajnos nem énekeltek, pedig belefért volna. A kiosztott műsorlap hátulján szerepelt a kórus egyik fordítása, de a közös éneklés is elmaradt - talán jobb is :-)

 

*******

 

Ha nem akar lemaradni a zeneblog legfrissebb posztjairól, kérem, írjon a zenekronikas@gmail.com címre.
Az üzenet tárgya: értesítés, a tartalma irreleváns, lehet akár üres is.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr8912640771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.