Igen, a január elsejei koncert Bécsből.
Idén január elsején is néztem a tévében, ahogy teszem 1969 óta minden évben.   willi_boskovsky.jpg
Az első alkalommal ottragadtam a szünidei matiné után és nagyon tetszett, ahogy Willi Boskovsky a koncerteken kötelező komolyságot félretéve viccelődött a zenészekkel és a közönséggel, no meg a zene sem volt utolsó.
Később a közel évtizednyire nyúlt egyetemi éveim alatt a Radetzky mars utolsó hangja jelentette a karácsonyi ünnepek végét és mehettem vissza az utált jegyzeteimhez készülni a következő vizsgára.
Még később szokássá lett, hogy az eredeti időpontban szélesebb körben, olykor beszélgetve ültünk a tv előtt, majd este már kettesben újráztunk valamelyik német vagy olasz tévécsatorna jóvoltából.

Az újévi koncertek hangulata mindig megfogott, minden egyes alkalommal elhatároztam, hogy nyáron irány Bécs, séta a Kärtnerstrassén, kalóriafelvétellel egybekötött pihenés a Hotel Sacherben, Albertina, Schönbrunn és Musikvereinsaal. Az utóbbi kivételével mindig évben sikerült valóra váltani a fogadalmat, a koncert egyelőre bakancslistás.

Mi indokolja a megemlékezést a nyár közepén?
A következő koncertet dirigáló Muti születésnapja, egy jólsikerült Strauss hangverseny az Unitel Classica jóvoltából, meg az elmúlt hónapok két döbbenete: nagyon meglepett, hogy milyen indulatokat képes kiváltani ez az esemény zenekedvelő kultúremberekből. Egyszer Bősze Ádám a Bartók rádió reggeli műsorában dobta fel a témát és a betelefonálók többsége az indulattól fröcsögve küldött volna máglyára minden sznob résztvevőt és nézőt, másodszor egy internetes komolyzenei fórumon vélekedtek sokan ugyanígy, mondván, hogy a Strauss keringő az nem zene, az újévi hacacáré pedig csak a státusszimbólumokra gyúró, kőgazdag fehérjehalmazokat vonzza.

neujahrskonzert-musikvereinsaal.jpg

Megértem és elfogadom, ha valakinek ez a véleménye, csupán az indulatokkal nem tudok mit kezdeni. Nem emlékszem, hogy valaha kötelező lett volna nézni és/vagy hallgatni a bécsi filharmonikusokat, meg talán olyan sem volt, hogy megbélyegezték volna a keringőt túl könnyű muzsikának találó zenerajongókat.
A fröcsögők vajon kire haragszanak és miért?
Vagy lassan belénk verték, hogy akinek más a véleménye és az ízlése, az ellenség és gyűlölni kell?
Szerintem a zene nem erről szól.
Nagyon nem.

Sosem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor az idős Karajan az 1987-es köszöntő alatt elsírta magát, amikor 1989-ben és 1992-ben a szakma által a XX. század legnagyobb karmesterének megválasztott Carlos Kleiber dirigálta a rangos eseményt, amikor Zubin Mehta 2007-ben a pódiumról köszöntötte az EU-hoz aznap csatlakozott Romániát és Bulgáriát, határozott mozdulataival mintha azt üzente volna: gyertek zenélni, vagy amikor idén Dudamel a magabiztos mosolyával megüzente a világnak: még ha volna is mitől, akkor sem félünk!

dudamel.jpg

Remélem, senki nem fog ezért rám is haragudni.

Íme egy lista a bécsi újvéi koncertek dirigenseiről, alább pedig az idei hangverseny.
PEACE!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr6312402265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.