Budapest Bár
Bujtor István Szabadtéri Színpad, Tihany
2017 július 22

50 éve - legyen ma bármily hihetetlen - az egész országot megszólító esemény volt a nyári táncdalfesztivál, a népek a fekete-fehér képernyők előtt lógtak, drukkoltak a szereplőknek, kitárgyalták a ruhájukat, a hajukat és jólértesültek a magánéletüket is, pedig a bulvársajtó még nyomokban sem létezett. Évről évre ugyanazokat az arcokat láttuk, akkor is jó ismerősünk lett mindegyik, ha épp nem énekeltek valami megnyerően.
Harangozó Teréz, mindannyiunk Bimbam Terije épp azok közé tartozott, akinek volt hangja és merte kiereszteni. Íme egy példa:

 

Eltelt 50 év, szegény Harangozó Teri már 2 éve nincsen közöttünk, viszont a fentebb citált slágere még mindig él, ha nem is az eredetit megközelítő kiadásban. Vagy legyek nyersen őszinte: a hatvanas évek népszerű dívája forog a sírjában, amikor elhangzik a dala imígyen:

Németh Juciról eddig annyit tudtam, hogy olykor megjelent Lovasi András mellett a Kispál és a Borz koncertjén, és előadták azt, hogy Ha az életben. Juci az éneklés mellett serpegett, nyüszögött, affektált, kiabált, olyan volt mint a gidák az R-GO zenekarban: csinoska és butuska, egy szám erejéig ki lehetett bírni, rövid ideig lazította a marcona pasik túltengése miatt a kissé maffiás felállást.
A Budapest Bár tihanyi koncertjén azonban sajnos nem csak egy számban élvezhettük a művészetét. Vessetek a mókusok elé, vagy tépjétek le a fejemet, hagyományos, vagy inkább ósdi ember lévén azt szeretem, ha egy énekes énekel, mert tud és mert van hangja, azt viszont nem komálom, amikor az ebbéli hiányosságait mekegéssel, pózolással meg fura hangicsálással kompenzálja. Juci  a második felvételen 2:03-nál süllyed a béka ülepe alá, bár addig is felmutatott néhány ovis gesztust, de ott elkezdődött valami megmagyarázhatatlan. Nem az a kérdés, hogy a tinikor után miért csinál valaki ilyet, ötévesen én is pózoltam a tükör előtt, de én magamtól rájöttem, hogy ez nem a színpadra való! Az a kérdés, hogy ezt ugye nem tetszettek komolyan gondolni?

rutkaibori.jpgVoltak ezen a koncerten ennél is ösztövérebb pillanatok, amikor Rutkai Bori állt a színpadra. Van talán másfél évtizede is annak, hogy a közrádió orrba-szájba nyomatott egy saját reklámot, amiből ennyit értettem: "vatkarádió és Rutka Ibor". Egy internetes fórumon futottam bele a sorstársaimba, akik ugyancsak meg akarták fejteni, most épp mi kötelező? Valami jólértesült olvtárs világosított föl minket, hogy a Vackarádió gyerekeknek szóló műsor, akinek egy képzőművész (!), bizonyos Rutkai Bori a nagyasszonya.
Oké, akkor nem mi vagyunk a célcsoport és hogy beszédhibás ember olvassa a reklámot, az a Magyar Rádióban természetes.
Azt viszont azóta sem tudom megszokni, hogy hang és önkritika nélküli emberek állnak ki a színpadra és énekelésnek szánt tevékenységet folytatnak. Nincs ezeknek anyjuk, akik rájuk szólna, hogy "kislányom (kisfiam) csúcs vagy, de mások előtt biony nem kéne!!!!".
Rutkai Bori ráadásul ma este úgy közlekedett, mint akit nemrég vertek föl mély álmából, olykor nem tudja, hol van és ez nem csupán nekem szúrt szemet. Mögöttünk hat darab mindenre elszánt Budapest Bár rajongó ült, akik az előadókkal együtt, kívülről fújták az összes számot, olykor elnyomva a hangfalakból jövő zenét is, az egyikük jól hallhatóan ezt mondta a művésznőre: "eddig nem volt ilyen idióta".

budapest-bar.jpg

Mindezek ellenére kiválóan szórakoztunk, mert a Budapest Bár  elsőrangú zenekar, jól képzett, profi zenészekkel, akik olyan repertoárral és olyan virtuóz hangszeres tudással állnak a nagyérdemű elé, hogy összességében elfér közöttük egy Németh Juci és egy Rutkai Bori is.
Talán kontrasztnak?

szucskrisztian.jpgÉrdemes körülnézni a zenekar tagjait bemutató weblapon, ki mindenki tartozik hozzájuk. Amolyan tipikus szupergrupról van szó, ami elsősorban nem azt jelenti, hogy színvonalas zenét játszanak, hanem hogy minden egyes énekesnek saját, jónevű zenekara van (jé, még Rutkai Borinak is :-) )

 

behumi-dori.jpgTihanyba ma este sajnos nem jött el sem Ferenczi György, sem Kis Tibi, sem Mező Misi, de eljött Frenk, Szűcs Krisztián, Keleti András, sőt, az Ausztriában élő perzsa Tania Saedi és akit az énekesek között ma a legjobban szerettünk:  Behumi Dóri, aki nem csak csodásan énekelt, de fuvolázott is. Valamennyien remek énekesek, hangban és előadásban méltó partnerei a mögöttük muzsikáló vérprofi zenészeknek, akik - most ellőhetném azt a közhelyet, hogy - igazi könnyű, nyáresti kikapcsolódást kínáltak, de ez kevés volna. 
Megmutatták, hogy a könnyűzenének is van művészi szintje, ami nem attól értékes, hogy közben unatkozunk!

Még két emlékezetes apróság: életemben először láttam valódi férfin valódi aranycipőt, a zenekarvezetőt, Farkas Róbertet a zenésztársai úgy konferálták föl, hogy az "aranycipős Robi" - és valóban. Eddig a focipályán is csak elméleti aranycipőről hallottam, most volt alkalmam megtapasztalni a valóságban is és ami nagyon fontos: ez a színpadi geg kiegészítette és nem helyettesítette a zenei tudást.
A másik a dobos terjengős, helyenként meglehetősen ízléstelen monológja, aminek annyi volt a lényege, hogy tetszenek neki a nők, főleg a fiatalabbak, a koncert után meg majd lehet CD-t venni és dedikálnak is. Ha Budapest Bár CD-re vágytam volna, ez biztos elveszi a kedvem a vásárlástól, de szerintem ez az zene élőben az igazi. Nem is tagadják meg tőlünk, járják szépen az országot, itt olvasható a koncertmenü és megyünk nemsokára megint!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr1112701795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása