cottonclubsingers.jpgEz lett volna a Cotton Club Singers vége?
Ennek ellenére a CCS megér néhány sort.
A Benkó Dixieland Band jónéhány éve Louis Armstrong emlékkoncertet tartott, idehozta a Lajos egyetlen fehér zenésztársát, Joe Murányit, aki hálistennek egyre gyakrabban lép fel hazai színpadokon, továbbá ott láttam először ezt a quartettet és beléjük szerettem.
Egyszerűen frenetikus volt a kezdőcsapat.
Lelkesen jártam a koncertjeikre, az Old Man's-be, a Rolling Rockba, a Dokkba, aztán a Budai Parkszínpadra, az Óbudai Társaskörbe és a Kongresszusi Központba. A rajongásom akkor sem lohadt, amikor a basszus lecserélődött egy meglehetősen nagyképű, de elég bizonytalan hangú tenorra, Fehér Gáborra.
Akkor szoktam le róluk, amikor Zséda kilépett és bekerült a helyére a totál jelentéktelen Kozma Orsi.
Most azt olvastam valahol, hogy a lányok is szólókarrierbe kezdenek, László Boldizsár pedig keresi az utódokat, de nem találja.

Ma koncert volt a Zeneakadémián. László Boldizsár és Falusi Mariann a Hollerung Gábor vezette Budafoki Dohnányi Ernő Zenekarral.
A műsoron operaslágerek, musicalek, nápolyi és szerelmes dalok.
Mindkét címszereplő alaposan meglepett.
Falusi Mariann hogy milyen rossz, Boldizsár hogy milyen jó.
Évtizedekkel ezelőtt végigdrukkoltam a Ki Mit Tudot, ahol először volt alkalmam látni és hallani az akkor dzsesszénekes Falusit. Szerettem a hangját és örültem, hogy viszonthallhattam pl. a Hobo Blues Band egyik lemezén.
A zenei prostituálódást jelentő Padödőzést elnéztem, mindenkinek is meg kell élnie valamiből.
Hosszú ideje most hallottam először Mariannt a színpadon és leírhatatlan a csalódás.
Hova lett az egykor gyönyörűen csengő hangja????
Amit ma este művelt, az egyetlen dalt leszámítva szánalmas, fahangú vergődés volt, többször gondoltam arra, hogy talán a hátsó sorokban és az erkélyen nem is hallják, de ők jártak jobban.

László Boldizsárt én elsősorban hatalmas színésznek tartom, akinek páratlan a hangja. Ma este belcanto hőstenort játszott - kiválóan!!!!
Élvezettel láttam és hallgattam, egyformán jó volt a West Side Storyban és az olasz operákban.
Élveztem egy szépséges svéd mezzo hangot és amikor felkerült a színpadra egy széle-hossza egy tenor, akkor biztosan voltam benne: ez valami spéci Boldizsár-mánia lehet, quartett két tenorral.
A fináléban egyveleg hangzott el a legszebb szerelmes dalokból, a végén az O sole mioval, megidézve a híres tenoristák első, 1990-es közös fellépését. Érdekes volt látni ahogy egynémely örökzöld felcsendülése milyen izgalomba hozta a nézőtéren lévő nagymamákat.
(Apropó közönség. Láttam itt Benkó tanár urat, Szűcs Gabit és Kozma Orsit, tehát a kilépő lányok azért eljöttek megnézni az exfőnököt, Kállai Borit és Lang Györgyit, meg az egyik Wittman fiút, majd megnézem a Népszabóban, neki hogy tetszett.)

Csak a végét, azt tudnám feledni.
Van egy szám, amit először a 90-es években hallottam és azonnal émelyegni kezdtem tőle, a szirupos giccs felsőfoka mézzel lecsorgatva és porcukorral meghintve. Time to say goodbye...
A címnek megfelelően kedvem lett volna azonnal olajra lépni, hiába énekelték ezt korábban olyan kiválóságok, mint Andrea Bocelli, Zámbó Jimmy, Korda György és Balázs Klárika.
Ezzel zárták ezt az amúgy szép estét.
A katarzis elmaradt, nagy kár érte.

 

Hajrá, Boldizsár és mindent kösz!

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr6513094250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.