Ha hinni lehet a híreknek, voltak, akik az Erkel Színház lebontását és a telkének eladását tervezték és ezt kizárólag a legutóbbi kormányváltás akadályozta meg.
Csakhogy a híreknek általában nem lehet hinni.

Az Erkel Színház megmenekült.
Az előző élete utolsó éveiben a csodálatos Sümegi Eszter emlékezetes előadóestjén voltam utoljára, aztán hosszú szünet. Sajnáltam volna, ha lebontják azt a színházat, ahol 1966-ban életem első opera előadásán vehettem részt, ahol húsznál is többször hallottam Simándy Józsefet Bánk bánt énekelni, vagy ahol Bobby McFerryn dirigálásával magam is énekeltem, persze csak a nézőtéren.

Az Erkel Színház megújult, részben meg is szépült.
Beépítették, beüvegezték a korábban széllel bélelt előteret, amit a dohányosok büdösítettek tele, kicserélték a kényelmetlen, nyikorgós székeket, büféket tettek a földszinti előcsarnokba, csinos hostess lányokkal váltották fel a visszeres lábú jegyszedő és ruhatáros néniket, láthatóan megújult a színpadtechnika is - legközelebb megnézem, hogy erkély nyaktörő lépcsőjét a felemás fokokkal átépítették-e.
Egyedül az nem tetszett, hogy korábban fehér mennyezet most kékesszürke lett, amitől az erőteljesebb világítás ellenére is diszkrét félhomály van a nézőtéren és a tér is összébb szűkült.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy a mai premierre milyen olcsó a jegy: ketten a földszinti helyeinkért kevesebbet fizettünk, mint amennyibe egy operai átlagjegy kerül.

A HVG-n megjelent videót pedig érdeklődéssel néztem, mert az is kiderül, hogy a táncosok csak a felújítás óta tudnak előadás után lezuhanyozni.

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr885623153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.