Korunk egy nagy mestere tette le a pálcát ma reggel örökre. Az élete 81. évében járó Claudio Abbado súlyos beteg volt, ami látszott rajta tavaly is, amikor a Művészetek Palotájában vezényelt.

Az akkori koncertje nagy visszatérésnek számított, hiszen előtte hosszú hónapokig nélkülözték a zenekarok és a közönség a partitúra nélküli dirigálását - és nem gondoltam, hogy az első személyes találkozásunk egyben az utolsó is.

Abbado elnyerte a világ összes fontos zenei posztját, 1968-86-ig a milánói Scala igazgatója volt, utána Karajantól átvette a Berlini Filharmonikusok irányítását, de a Salzburgi Ünnepi Játékok főzeneigazgatója is volt néhány éven keresztül.

Két alkalommal, 1988-ban és 1991-ben is dirigálta a bécsi újévi koncertet. Remekül intepretálta Mahler szimfóniáit, közötte a halálian borongós IX-et, nyilván a nekrológokat ez fogja elönteni, én hadd emlékezzek rá két derűsebb felvétellel.

Egy Rossini nyitány a Bécsi Filharmonikusokkal:

 

... és egy parádés ráadás a Berlini Filharmonikusok olasz estjének végén, 1996-ból:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr355772179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.