Szabad vagy! - ezzel a címmel hirdetett koncertet a MOM Kulturális Központba Bolyki Balázs és a kórusa.

Szabad vagyok, gondoltam és a részvétel mellett döntöttem annak ellenére, hogy e kiváló csapattal eddig egyszer sem volt szerencsém.

1. Múzeumok éjszakája, 2011.
Bolykiék a kisföldalatti Hősök terei megállójában lépnek fel, a néhány szám előadása kiváló, ami nem kicsit rontja el a nagyérdemű szórakozását és egy félnótás csöves, aki maga is belép az élőképbe és hol karmesterként hadonászik, hol csak úgy simán belegajdol az előadásba.

2. Nemzetközi  Gospelfesztivál, Solymár 2011.
Kifejezetten Bolykiék miatt mentem oda, ám a szabadtéri rendezvényt egy közelgő vihar tönkretette és mire rájuk került volna a sor, a katasztrófavédelem fájrontot csinált.

3. 2012 nyarán az Angolkisasszonyok Templomában lett volna koncertjük, kimosakodva, kiöltözve érkeztem a Váci utcába és a templom bezárt kapujára tűzött céduláról értesültem, hogy a műsor technikai okok miatt elmarad.

boly1.jpg

A Csörsz utcai intézményben húszperces késéssel indult a program, talán azt várták hogy jönnek még, mert olyan épp hogy félház volt. Feldübörögtek a hangfalak, Bolyki Balázs perdült a színpadra hogy közölje, a kórus csak akkor követi őt, ha elég hangosan tapsolunk.
Megtettük, bár bennem volt némi kétség.
Tudom, mennyire igényesek és ezzel szerintem nagyon nincs összhangban az ilyen Tibi-bácsis - pontoslabdás - nemlátomakezeket-es stílus, továbbá a színpadon megjelent egy szaxofonos, egy gitáros és egy billentyűs, ugyanakkor dobot és basszgitárt is hallottam, a konzervzenét meg szívből utálom.
Nem kicsit, nagyon!

Jött a kórus és rázendített és a kétségeim egy része elillant.
A másik része maradt.
Nem jól szólt ugyanis a dolog.

Az énekesek négy kategóriáját láttam,
- volt aki a kezében tartott egy mikrofont,
- volt aki fejmikrofonnal ment a színpadra
- voltak, akik ketten  énekeltek egy állványon lévő mikrofonba
- voltak, akik messze voltak az összes mikrofontól.

Nem jó, amikor a zene helyett a koncert technikai oldalával kell foglalkozom, de nem tudtam mást tenni, kifejezetten bántotta a fülemet a hangzás.
Vagy inkább a nagy zaj, ami elnyomta a zenét.
Volt hogy Balázs bekiáltott valamit a mikrofonba és annyira torz volt, hogy nem lehetett érteni, mit mond.
A kórus amúgy zenei alap és erősítés nélkül kiválóan szól - és ezt megtapasztalhatta a MOM közönsége is, egy szám erejéig ugyanis lejöttek a színpadról és a nézőteret közrefogva a capella énekeltek. szaloczipal.jpgEgyedül Szalóczy Pálnál volt mikrofon, aki csodás hangon nyomatta a basszust.
Igen, az a Szalóczy Pál, akit a harminc felettiek a tévéből és a rádióból is jól ismernek, sőt, a pályaudvarok hangosbemondójából is őt halljuk! 
Életemben először akkor csodálkoztam rá az énekhangjára, amikor 90-100 évvel ezelőtt egy vidám tévéműsorban Kertész Zsuzsa tévébemondóval duettben adta elő a Jackson című country örökzöldet.
Visszatérve a jelenbe: Szalóczy Pál egymaga vitte a basszus szólamot, a szám elején Bolyki Balázs is mikrofonba énekelt, később letette és megmutatta, hogy egymaga képes bekiabálni a termet és leénekelni a saját kórusát.
Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem: megérte idejönni és ez a csapat mennyei muzsikál produkál és már csak két lépés az Isten országa.

Sajnos végetért a varázslat, mindenki visszament a színpadra és folytatódott csinbumm, a szférák zenéjének bántóan zajos elektronikával való agyonütése.
Balázs hangja szépen szárnyalt, hallható volt a női többség is, de hogy fiúk is vannak hátul, az csak vizuális élményt jelentett.
Meg kell említsek egy másik Balázst is, mert az a gyanúm, az ő nevét még fogjuk hallani.
Balázs Tünde ő, aki a koncert vége felé harmadmagával előbbre került és szólóra érett hangon énekelt, egy duettben például méltó partnere lehetne az atyaúristen Balázsnak.

Az alábbi felvételek illusztrációképp készültek és mindenképp mondanom kell: a féltenyéri kamerámba épített gyári zajszűrő miatt sokkal jobban szól, mint a helyszínen!

Ooh happy day:

részlet a baptista sulidalból, Bolyki András és Havas Lajos szerzeménye, engem ott egy kicsit a Hit Gyülekezetének vidám vasárnapi performaszaira emlékeztetett

a finálé: Isten fényében menetelünk

finálé 2. rész, kisgyermekével táncra perdülő nézővel

 

Összefoglalva: most sokkal több szerencsém volt a Bolyki kórussal, mint eddig, de nagyon szeretnék részt venni egy olyan koncerten, ahol csak ők szólnak, semmi más és az elektronika fogyatékossági nem rontanak bele a zene tiszta harmóniáiba!

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr126095043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.