Baltazár Színház.
Egyedi kezdeményezés, aminek a lényege sérült emberek színpadra állítása.
Tegnap a Művészetek Palotájában húsz zenész vállalta, hogy a színház gyermekien mosolygó, elsősorban Down-kóros művészeinek - a produkcióját illusztrálják.
Az est házigazdája a szereplést lemondó és ezért többször emlegetett Jakupcsek Gabriella helyett Müller Péter Sziámi volt, aki a Baltazár Dalműhelyt vezeti.
Fellépett többek között Palya Bea, Tolcsvay László, Zorán, Szalóki Ági, Bornai Tibor, Kiss Tibi a Quimbyből és Novák Péter, a sorrendben igyekeztem visszaadni, mennyire tetszett a produkciójuk, és nagyon nem tetszett Koncz Zsuzsa, meg a házigazda performansza. Előbbit fiatalabb korában sem szerettem, mert kötelező volt a fahangjával és az egyoktávos hangterjedelmével, ami mostanra sokat romlott és számomra kifejezetten bántóvá vált.
Müller Péter Sziámi a két vokalistát alakító színművésznővel adott elő egy számot, Kecskés Karina és Varga Klári hangja szépen szólt volna, de a technika alkalmazkodott a - hmm, hogy is mondjam - kevés pozitívumot felvonultatni tudó produkcióhoz, hol az egyik, hol a másik mikrofon tartott rövidszünetet, így csak látni lehetett az éneklést, hallani nem. Müller Péter Sziámi esetében ez határozott előnyt jelentett!
A sérült emberek örömén kívül emlékezetes pillanat volt, amikor a műsorvezető - ki tudja miért - addig emlegette, hogy Bornai Tibornak most nemrég meghalt valakije, amíg az sírva nem fakadt.
A közönség ezt is megtapsolta, mint minden mást ezen az estén.
Még a technikát is, pedig az inkább egy nagy füttyöt érdemelt volna.

A zene viszont jó volt!

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr716217677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.