A Kandó Kollégiumban találkoztam velük először.
1983-ban?
Emlékezetes buli volt.
Az előzenekart, a Jenőke holnap lesz 3 éves című együttest a kollégium humorérzékkel nem nagyon rendelkező közönsége leutálta a színpadról, "parasztok" bekiabálással díjazva a főleg "nye-nye-nye" szövegű kántálásból álló produkciót.
Utána jött az Emelet.
Berkes Gábort a Keménykalap és krumpliorrból, Bogdán Csabát a Beatricéből, Kisszabó Gábort a Solarisból és az ELTE jogi karáról ismertem, a többieket sehonnan, de azonnal beleszerettem a csapatba, mert amellett hogy remek zenét játszottak és jó hangulatot csináltak, alaposan felkavarták a hazai popzene egyre langyosabb állóvizét.

Bevallom, én az első Első Emeletet szerettem, Cser Gyurival.
A második annyira már nem tetszett, Kiki kissé nyafogó hangja, a visítozó tinicsajokra utazó megjelenés már nem nekem szólt. Egyszer-kétszer még elmentem Emeletre, de mindig az első idők emléke volt bennem az erősebb.

Tavaly volt az utolsó Emelet buli.
Eddig az utolsó, mert jónéhány előadónak jártam már sokadik búcsúkoncertjén.

A következő kis galéria 31 éve készült aprócska papírkép relikviákat tár a nagyérdemű elé.
Hátha van, aki örül neki :-)

 

végül egy hangfelvétel, amit - mi meglepetés - az általam készített fotó illusztrál:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr136169509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.