Felhívás keringett a fészbúkon, hogy tiltakozzunk a Szabadság téren épülő emlékmű ellen az Európai Unió himnuszának elénekelésével, amit Fischer Ádám fog vezényelni.
Ez nem jutott el hozzám, ám a Múzeumok éjszakája nyitókoncertjén egy kedves ismerős felhívta a figyelmemet (köszönjük, Emese ;-) ) és nem tudtam kihagyni.
Az Október 6-a utca felől az első dolog a kamerás rendőrautó volt, ami feltűnt, a második a békés tömeg.
Körüljártam, először az emlékmű épülése óta.
A bekerített építkezést a készenléti rendőrök sorfala védte, közöttük és a tiltakozó tömeg között húzódott a vészkorszak áldozatainak spontán emlékműve: tárgyak, amiket túlélők hoztak családtagjaik emlékére és tiltakozásul a német megszállás emlékműve ellen.

Felcsendült Beethoven zenéje egy szál zongora kíséretével és Fischer Ádám vezényletével és a tömeg énekelni kezdett. Nagyjából olyan hangulata volt, mint a Casablanca c. filmnek az a része, amikor a La Marseillaise-t éneklik. tiltakozásul a már jelenlévő náci németek ellen. Amikor az Örömóda második versszakát is tudták a tiltakozók, akkor vettem észre, hogy előre kiosztott papírlapokról tudjuk ilyen jól, de ez nem csorbít semmit az eseményen.

Fischer Ádám beszéde következett, ami technikai problémák és magukról megfeledkezett, piknikhangulatba eső tiltakozók miatt nehezen volt hallható. A második éneklés alatt elkészültem a fotókkal és a videó-demóval, a harmadikban már magam is részt vehettem.
Jólesett, bár az emlékmű azóta is ott áll, rendületlenül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr666398579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.