2015 június 6.
Budapest VIII. Palotanegyed.

Szinte véletlenül csöppenünk bele, mert a híre csak aznap délután jut el hozzánk, ráadásul este más a program, de körülnézünk a helyszínen.
A Palotanegyedben Krúdy Gyula utca  Mikszáth Kálmán tér és Lőrinc pap tér közötti szakasza már évek óta sétálóutca, éttermekkel, kávézókkal, teraszokkal és nagyon vegyes közönséggel: járnak ide egyetemisták, nagyon alternatívok, még alternatívabbak, klosárok, jólsziutált, idősebb polgárok, olykor turisták is.

A Lőrinc pap téren információs stand, mosolygós, de totál tájékozatlan fiatalokkal, aki el tudják mondani, mennyibe  kerül a karszalag és hova lehet vele bejutni, de hogy az utcán mikor ki lép fel, azt nem. Titokzatosan elárulják, hogy nemsoká kezdődik egy flashmob, de hogy pontosan hol, azt nem mondhatják meg. Kavircolunk egyet a környéken és fülelünk, rövid időn belül szerencsénk van elcsípni három kórus alkalmi fellépését.

Íme egy egy nagyon alkalmi és nagyon amatőr felvétel, ízelítőül:

 

 

A kórusok kedvesek, aranyosak, lelkesek és szépen szólnak, biztosan sokáig készültek a nagy napra, ám a közönség igen vegyes. Sajnos sokan nem tudják, nyilván mert nem mondta nekik senki, hogy amikor az utcán, mindenféle hangosítás nélkül megszólal egy kórus, akkor az a félkörben álló sok ember őket szeretné hallgatni, nem az odavetődő bumburnyákok beszélgetését, vagy a gyerekeik randalírozását. Annyira egyszerű lenne a beszélgetőknek arrébb fáradni, a gyerekeket lecsitítani, vagy elvinni onnan, horribile dictu a tömegben nem rágyújtani, de akkor az már egy boldogabb ország lenne, nem a miénk.

A legjobban a Bajza Hang-kör flashmobja tetszett, ők a Lőrinc pap téren egy zenei tréfát adtak elő, Schubert Pisztrángját, több klasszikus zeneszerző stílusában. Isten éltesse a Bajza utcai általános iskola zenetagozatos öregdiákjait és vezetőjüket, Háray Ferencnét, amiért létrehozták ezt a kezdeményezést és amellett, hogy kiválóan elszórakozt5atják saját magukat, sok ember életébe hoznak egy kis derűt.

 

Énekelni jó.
A szép éneket hallgatni is.
A Budapesti Fesztiválzenekar az előző évadban bevezette, hogy a koncert végén a zenészek hangszereiket letéve, alkalmi kórussá alakulva köszönik meg a közönség részvételét és tapsát.
Valakinek nemrég eszébe jutott, hogy az iskolákban kötelezővé kellene tenni a napi éneklést.
Hosszú idő óta az első olyan hír, ami nem a szokásos módon osztja meg a zembereket.

Beszélgettem néhányukkal és gyűjtöm a véleményeket, pro és kontra, nemsoká szépen sorban elkezdem közzétenni itt a zeneblogban.

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr927762438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.