Pilisborosjenői Tájház
2015 augusztus 10.

selmeczigyorgy.jpgSelmeczi György zeneszerző, karmester, zongoraművész a lelke az évről évre ismétlődő, családias rendezvénynek. Családias, mert a fellépők többsége a Selmeczi család tagja és mert - ahogy engem előre figyelmeztettek - gyerekek éktelenkedése fogja majd zavarni a zenei áhítatot.
Így is lett, ahogy elkezdődött a műsor, a színpad mögé felment néhány kisgyerek, futkostak, kiabáltak, énekeltek, verték a taktust a berendezési tárgyakon - és mindez úgy látszik egyedül a szüleiket nem zavarta. Egészen addig, amíg Selmeczi György kedvesen de határozottan rendet nem tett közöttük, onnantól minden a zenéről szólt.

Az első szám egy látássérült, ifjú zongoraművész, Csányi Márton volt, aki Bachot zong.jpgjátszott, átszellemülve. Fellépése a már befutott kollégát, Érdi Tamást juttatta eszembe. Szívesen hallgattam volna tovább, de a zeneszámokat konferáló házigazda megszólalásai azt sugallták: hosszú lesz még az este!

Szó esett az iskolákba tervezett kötelező napi éneklésről, de sajnos nem ennek az előnyeiről, szépségéről, a zenei nevelésben játszott szerepéről, hanem a negatív oldaláról, arról, hogy ezt bizony sokan ellenzik.  Ugyanakkor a magával ragadó lelkesedés, ahogy Selmeczi György a zenéről és zeneszerzőkről beszélt, ezredszer juttatta eszembe, milyen fontos küldetése van neki és más, a zenét szavakkal is népszerűsítő művésznek a zenei nevelés majdnem teljes hiánya miatti fehér foltok csökkentésében.

Ezután Selmeczi Borbála - a házigazda lánya - Dinyés Dániel zeneszerző-karmester-zongoraművésszel játszott Mozart négykezest:

 

3selmeczi.jpg

Az est egyik emelkedett szakaszában már három Selmeczi volt a színpadon: Selmeczi Gábor hegedűművész, a Lanner Kvartett alapítója, a Bécsi Operaház és a Wiener Philharmoniker vendégművésze, a házigazda unokaöccse, a zongoránál maga a házigazda ült és a lánya, Borbála lapozott.

 

 

Ezután Selmeczi Borbála édesanyjával adott elő egy újabb négykezest, majd következett a két Matuz, Matuz István fuvolaművész, akit Selmeczi György Párizsban ismert meg és aki szólóban játszotta saját műveit, bemutatva, hogy mire képes a fuvola. Vagy az azt megszólaltató művész.
Tud például játszani, a szó szoros értelmében.
Van a zeneirodalomban jónéhány darab, amit két fuvolára írtak, olyan viszont nem sok lehet, amit két fuvolista egy hangszeren ad elő. Az valami ilyesmi, Matuz Istvánt és a fiát, Matuz Gergelyt látjuk-halljuk.:

 

 ez még nem volt elég, jött egy másfajta játék.

Világszínvonalú produkció következett, Kolonits Klára két Rossini áriát énekelt, zongorán Dinyés Dániel kísérte.

Nem maradhatott el a közönség megénekeltetése, Selmeczi György ült a zongorához és felidéztük a Varázsfuvolából azt a jelenetet, amikor a csengettyű megtáncoltatta a katonákat.
A zene ma este is megtette a hatását, sikerült kiszakítani a közönséget a napi taposómalomból és önfeledt mosolyt varázsolni az arcára.
Köszönet érte az előadóknak és főleg a rendezvény megálmodójának: Selmeczi Györgynek!

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr727712280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.