Erkel Színház
2016 január 9

Először 2-3 éve az Operában láttam másképp a Don Pasqualét. Másképp, mert korábban többször is volt szerencsém a klasszikus Gregor-Melis párossal látni, minden ugyanazt kaptuk és mindig jól mulattunk.

Szvétek László kellett ahhoz, hogy megértsem, miről is szól ez az opera. Igen, vígopera, de ha nem vidámkodják végig, meglátszik az az emberi tragédia, amit vidáman mutat be. Az ötven körüli férfiembert a zenei élmény mellett meglegyinti a saját jövője és az bizony nem túl vidám.

A klasszikus rendezést az Erkelben felváltotta egy új, Káel Csabáé, tele jó gegekkel. Szeretek fanyalogni a klasszikus operák formabontó előadásán, most viszont nagyon tudtam örülni, mert a rendező mókás dolgokat talált ki, amivel még élvezetesebbé tette a történetet. Óriási pipa, klasszikus borotva, csöcs karfájú fotel, csókos ajkak mint kanapé remek hátteret adtak a sztori csintalankodó vonulatának.

És persze Szvétek László az egyedi basszusával és mellette a helyenként mókás, máskor pedig kétségbeesett játékával, Horváth István, Sáfár Orsolya és Káldi-Kiss Dániel remek alakítással olyan előadást varázsolt, amire szívesen beülnék akár holnap is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.