2017 január 27-28
Művészetek Palotája
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.

Szinte még fel sem ocsúdtunk a vasárnapi Brahms maratonból, a Fesztiválzenekar újabb varázslatra hívott: beethoven.jpgBeethoven est, két szimfóniával és egy zongoraversennyel.
Muszáj volt kétszer is beülni és nem csak azért, mert szombaton másik zongoraverseny szerepel a műsoron, hanem mert - ahogy a Budapesti Fesztiválzenekartól megszokhattam - a színpadon ismét csoda történt.

Nincs komoly zenekar és karmester, aki Ludwig van Beethoven (Bonn 1770 december 16 - 1825 március 26. tehát épp ma 190 éve) műveit el ne játszotta volna. A halhatatlan mester zenéje mellett volt már alkalmam hallani az obligát kérdést is, hogy

1. nem unalmas?

2. Toscanini, Furtwängler, Klemperer, Karajan, Kleiber, Solti, Bernstein, Abbado és Simon Rattle után még ki tud újat mutatni?

Nos nézzük a válaszokat sorban.
1. Nekem egészen biztosan nem unalmas, sőt ismerek Kaposváron egy embert, akinek ugyancsak nem, de szerencsére általában nem mi ketten ülünk be a koncertre, hanem rajtunk kívül sok ezren és ne felejtkezzünk el a fiatal generációkról, akikkel nekünk kell megismertetnünk az élvezetek azon oldalát, amit a klasszikus zene kínál. De jó is lenne, ha minél többen tudnának építkezni belőle!

2. Tudok valakit, aki újat mutatott. Fischer Ivánnak hívják, aki a Művészetek Palotájában előadott Beethoven koncertekkel turnéra indult és elérte, hogy vele, illetve az előadásaival  volt tele az usákok kultúrsajtója.
Az V. szimfónia már általánosban kötelező anyag volt és nagyon unta az énektanár, viszont 190 évvel Beethoven sírba tételét követően Fischernek köszönhetően rengeteg finomságot fedeztem fel benne, pedig a fentebb felsorolt nagy karmesterekkel is hallottam nemegyszer, tehát lehet újat mondani Beethoven sokat játszott műveivel 2017-ben is.

Ami a befejezést illeti, az tette igazán élővé a szerzőt.
A negyedik tétel vége felé nyílt az ajtó, beözönlött 40 zeneiskolás, aki kissé megilletődötten, de annál nagyobb lelkesedéssel és zökkenő nélkül bekapcsolódott az előadásba, csak a hangzás lett velük egy kicsit teltebb. Így volt ez a MÜPA Bartók termében és így pl a New York-i Lincoln Centerben, ahol de sok zenész szeretné megmutatni, mit tud és csak a legjobbaknak adatik meg. Például a Budapesti Fesztiválzenekarnak, akik visszatérő vendégek arrafelé és akiknek a megjelenéséről sokáig beszélnek.
Nem véletlenül!

vfz-lincoln-center.jpg

 Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a koncert az I szimfóniával kezdődött, olyan előadásban, ami felemelte a sokat játszott nagyok közé, továbbá a 74 éves Richard Goode amerikai zongoraművész előadott egy-egy Beethoven zongoraversenyt, 27-én a nagy kedvencemet, a c-mollt, 28-án pedig a b-dúrt. Az első nap olyan volt, mint egy hatalmas varázsló, aki élvezi a játékot, a második napon pedig mint aki nehéz feladatot hajt végre.

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr3012162651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.