2017 január 30.
Nemzeti Filharmonikusok, 
Vez: Kesselyák Gergely
Zeneakadémia

Vannak olyan zenék, amik miatt ki sem mozdulnék itthonról.
Ezek kisebb részét ismerem, a jóval nagyobb részét nem.
Ilyen volt a számomra Ribnyikov V. szimfóniája. Azt tudtam az orosz zeneszerzőről, hogy kortárs komponista, meg hogy a könnyűzenében is jegyzik a nevét, hiszen rock operákat és musicaleket írt, de ennyit és nem többet, továbbá füllentenék, ha azt állítanám, hogy szétfeszültem a kíváncsiságtól.

Amikor az vérletben kap valamit, akkor eszi, nem eszi, legföljebb otthon marad, mint sok miskolci a Bolygó hollandiról,  aztán utóbb kaphat az okos fejéhez, hogy ezt kár volt kihagyni - nos én nem hagyom ki azt sem, ami elsőre nem vonz, ha bérletben jön, akkor uccu neki, megyünk!

Nem is bánjuk meg.
Wagner Parsifaljából a Nagypénteki varázs emelkedett, hatalmas zene, Kesselyák Gergely igen jól érzi Wagnert, tudja, mi az ünnepi hangulat és ebben a 10-12 percben felvonul a wagneri életmű számtalan kötelező eleme, vissza-visszatérő melódiák, a megalománia alapvonalát súroló németes monumentalitás. Utána akár haza is mehetnénk, mert kaptunk valamit.

balogjozsef.jpegNagy kár lett volna, hiszen jött Balog József zongoraművész és a zenekar kíséretével előadta Liszt Ferenc Haláltáncát. Mindig nagy esemény, amikor egy ifjú zongorista egy nehezebb Liszt művet vesz elő, vajon meg tud-e küzdeni a feladattal?
Balog József a profik sztoikus nyugalmával és az avatottak átélésével adott elő mindent, amit Liszt ebbe a nehéz darabba beleírt - meg még egy kicsit többet. Kocsis Zoltán nyugodhat békében, van méltó utódja!

A szünet után következett a Ribnyikov szimfónia, amit 12 éve mutattak be és a Holtak feltámadása címet viseli.

Ifjabb koromban gyakran gondolkodtam el a feltámadáson, hogy vajon abban az állapotukban másznak elő a holtak a föld alól, ahogy eltemették őket? Vajon elférünk itt ennyien? Jó nagy káosz lehet és nem is túl esztétikus látvány.
Nagyjából így, ezzel az érzéssel indult a szimfónia. Hirtelen elbizonytalanodtam: vajon ki fogom én ezt bírni 50 percen keresztül? Menjünk haza vagy inkább élvezzem annyira behunyt szemmel, hogy el is alszom?

Néhány perc múlva a kép összeállt és a zene kinyílt, vagy inkább hatalmas horizontot nyitott. Volt benne pravoszláv szertartás, muszlim müezzin, zsidó kántor, barokkos oratórium, féktelen bachanália, katonai parádé díszmenete, a szerző igen sokat akart elmondani és ha arra gondolok, mennyi mindent indított el bennem, akkor sikerült neki.

Mindannyiunk szerencséjére a youtube-on megtalálható a koncert felvétele, tessék meghallgatni!

 

 

Ha nem akar lemaradni a zeneblog legfrissebb posztjairól, kérem, írjon a zenekronikas@gmail.com címre.
Az üzenet tárgya: értesítés, a tartalma irreleváns, lehet akár üres is.

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr8612359325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.