Verdi Rigoletto
Erkel Színház
2017 szeptember 28

 

kalmandi_1.jpgIgen, néhány napja ezzel az előadással ünnepeltük Fokanov Anatolijt és a kiváló rendezés, továbbá  Miklósa Erika és Gábor Géza mellett szerettük volna látni/hallani Kálmándi Mihályt is.
Verdi remekműve soha nem lehet unalmas, ha jól számolom, csak mióta létezik a zeneblog, ez volt az ötödik és a hatodik találkozás (az első négyről itt)

Néha nagyon nagy különbség tud lenni két előadás között a szereplők miatt, itt most nem volt olyan nagy. Miklósa Erika ugyanolyan csodálatos volt, a talpát ugyanúgy csiklandozták, mint néhány napja, Kálmándi Mihálynak nem hogy a jobb formáját, hanem a csúcsot kaptuk énekben - játékban Fokanov jobb volt, sokkal több érzelmet és változást mutatott, ugyanakkor míg László Boldizsár nagyon részeg volt, Horváth István inkább kanos. László a külvárosi kocsmában elaludt az asztalon, aztán felriadása után össze-vissza tántorgott, Horváth az asztalra dobta Maddalénát és beállt a lábai közé. Persze egyiküket sem ezekért szerettük.

Nyáron láttuk Trubadúr 25 évet megért Vámos rendezésének búcsúját. Remélem, ez a kiváló Szinetár rendezés ennél si hosszabb életű lesz.
Ilyen jó szereplőkkel megnézném újra akár holnap is!

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr613015880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.