A Budapesti Fesztiválzenekar Hangversenye bfz_2.jpg
MÜPA Bartók terem
2017 december 2.

Bach 3. Brandenburgi versenyével indult a mai este, korabeli hangszerek szóltak, 3 hegedű, 3 brácsa, 3 cselló, 1 nagybőgő, csembaló - és egy orgona, amin Fischer Iván játszott, miközben vezényelte is a barokk kamaraegyüttest. A háttérben az egész Fesztiválzenekar ült és együtt élt a muzsikával.
A Bartókra váltás nagyjából olyan hamar lezajlott, mint a kerékcsere a Forma 1-ben, meg is lett a böjtje, ugyanis két első hegedűsnek nem jutott pult, azaz nem volt előttük kotta. Oláh Gyöngyvér kissé feldúltan ráhajolt az előttük ülő muzsikusok kottájára és abból játszott, ám Kostyál Péter hátradőlt és a profik fenséges nyugalmával adta elő a szólamát, fejből talán, vagy mert ilyen jól látta a legközelebbi kottát.
Bartók Zene húros, ütős hangszerekre és cselesztára című darabja helyenként olyan játékos vidámsággal szólt, hogy ezúttal sem tudtam elkapni a leírásában szereplő matematikai szigorral felépített szimmetrikus szerkezetet, hiába no, más a zenész, más a tudós és más az, aki beül a nézőtérre, hogy rábízza magát egy zenekarra, aki a muzsika szárnyán elröpíti valahova, ahol mindig is járni szeretett volna, csak nem ismerte az odajutás módját.
Eddig nem ismerte...
Brahms III. szimfóniája benne a talán a filmgyártásnak köszönhetően legismertebb Brahms-melódiájával felidézett egy öt évvel ezelőtti koncertet, amikor a Fesztiválzenekar 5 éve ugyanitt Louis Langrée irányításával adta elő és a szűnni nem akaró taps hatására a karmester felment a kürtszólót játszó művészhez, hogy megkérdezze, bevállalná-e mégegyszer, hogy a 3. tételt ráadásként újra előadják és felidézte az idei év elején volt Brahms maratont, ahol ez a szimfónia a Csaba Péter irányította  MÁV Szimfonikusok előadásában hangzott el - és akkor nem voltam maradéktalanul boldog.
Most igen!
A többi néző is, mert a dörgő taps ráadást követelt.
Fischer Iván megkérdezte, hogy Brahmsot vagy Bartókot szeretnénk-e?
A közönség kiabálni kezdett, hogy BrahmsBartókBrahtókBarmsáuáuáááá.
Fischer Iván lezárta a hangzavart, hogy  "értem!" (nevetés)
Két ráadás következett, Bartók egynemű karai közül a Huszárnótát énekelték el a zenekar hölgyművészei, az urak kísérték őket, majd Brahms Abendständchen kórusa zárta a fantasztikus estét.
Ezt a művet az előző évadben már hallottam ráadásként, akkor is nagyon tetszett meg most is, és akkor is meg most is észrevettem, hogy Martos Attila nagybőgős kotta nélkül énekelte a szólamát.

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr5813420579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.