Ő volt az, aki 1983-ban elkezdte felhívogatni a kiválasztott zenészeket, hogy lenne itt egy új zenekar.
Ezt ma tudtam meg, amikor a Zeneakadémián Fischer Iván megemlékezett a karácsony előtt 55 éves korában elhunyt Pulay Annáról, aki Frici néven alapító tag és haláláig a Budapesti Fesztiválzenekar turnémenedzsere volt.

Megadatott nekem az a szerencse, hogy olykor közvetlen közelről láthattam, hogy végzi a munkáját. Soha nem fogyó lelkesedéssel, mindent beleadva, egymaga annyit, amit máshol egy egész nemzetközi osztály sem.
Hiába mondtam néha csendben, hogy lazítson, mert ennek így nem lesz jó vége.
Önként vállalta Kőműves Kelemenné szerepét, hogy néhány héttel a zenekar 30. születésnapja előtt örökre elhunyja a szemét.

Fischer Iván a bevezetőben azt mondta, hogy Frici az első perctől kezdve segíti a zenekart - igen, így jelenidőben. Elszólás volt vagy sem, nem tudni, mindenesetre amit Frici a 30 év alatt odaadott magából, az nem múlik el egyhamar.
Frici családfenntartó volt és ma a BFZ a családja javára rendezett jótékonysági hangversenyt.
Az esemény nem kapott túl nagy nyilvánosságot, mégis megtelt a Zeneakadémia.

Mahler V. szimfóniájából az Adagietto volt az első szám (nem bőg! - nem a fenét...)
az alábbi felvételen a Fesztiválzenekar első koncertje látható, 1:26:05-től épp ezzel a zenével.

Ne szomorúan, hanem emelkedetten emlékezzünk Fricire, kérte Fischer Iván a jelenlévőket és a Fesztiválzenekarral előadta Beethoven VII. szimfóniáját.
Így búcsúzott a zenekar egykori legendás turnémenedzserétől.
Legyen neki könnyű a föld!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.