A Budapesti Fesztiválzenekar olykor lehetővé teszi a támogatóinak, hogy elkísérjék egy-egy külföldi turnéra, így jutottam el az amszterdami után a Brugge-i Concertgebouw-ba is.
Kétszer is végignéztem azt a Ruszalkát, amit a MÜPA színpadáról már ismertem.
Ismét megértettem valamit.
A Dal a holdhoz a szopránok kedvelt előadni valója, gyakran elhangzik mondjuk René Fleming,  Angela Gheorghiu vagy Anna Netrebko előadásában, ám harmadszor kellett hallanom ezt az áriát ahhoz, hogy megértsem, miért a kevésbé ismert Pavla Vykopalová  kapta a szerepet Budapesten és a nyugat-európai turnén.
A három nagynevű díva előadásában az a közös, hogy technikailag csodás, ám egyik sem hozza azt, ami Ruszalka és a dal megkíván: a szerelméért a holdhoz fohászkodó naiv lény figuráját. Fleming és Gheorghiu a belinkelt videókon úgy énekelnek, hogy hű de szép vagyok, hű de nagy sztár vagyok, hű de tetszem, igaz, - míg Netrebko meg faarccal, szinte érzelmek nélkül, csak a feladatra koncentrálva.

Pavla Vykopalová el tudta velem hitetni, hogy ott áll a holdfényben a tó partján, nagyon szerelmes és kiönti a lelkét a jobb híján a sápatag égitestnek, ráadásul képes volt meghatni bennem a lányos apát is. Így csinálja, tessék meghallgatni: (a poszt alján pedig magyarul olvashatóaz, amit énekel)

Az előadásnak frenetikus sikere volt mindkétszer, a közönség állva ünnepelte a Budapesti Fesztiválzenekart, Fischer Ivánt és a szólistákat, Pavla Vykopalová mellett Jolana Fogasová, Peter Mikulas, Aleš Briscein.
Találtam részleteket ebből az előadásból is:

A brugge-i koncertek egy hosszabb turné végét jelentették. Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar itt búcsúzott el a Morva Kórustól. Tiszteletükre a zenekar férfitagjai muzsikáltak, a hölgyek pedig felállva elénekeltek egy cseh népdalt. Volt olyan kórustag, aki megkönnyezte a meglepetést.
A brugge-i Concertgebouw pedig boldogabb országokhoz méltó figyelmességgel köszönte meg az előadóknak, hogy három napon keresztül megtöltötték a nézőteret: a művészbejárónál az egyik munkatársuk egy hatalmas tál friss eperrel állt és mindenki vett egy félökölnyi szemet.
Apróság, de duplán jó szájízt csinál :)

Végül álljon itt a Dal a Holdhoz nyersfordítása:

Óh, Hold a mély, sötét égen
Fényed messze elér
Járva a széles alvó világot
Nevetsz a házakra
Hol az ember él
Óh, Hold, állj meg egy percre utadon
S mond meg, kérlek, hol jár a szerelmem
Mondd meg neki, ezüst hold
Hogy karjaim védik őt
S remélem, hogy legalább egy pillanatig
Rólam álmodik
Világíts neki, bárhol legyen
S mondd el neki, kérlek, ki vár rá idelent
--
Ha rólam álmodsz emberi lélek
Emlékezz rám, ha felébredsz
Óh, hold, ne tűnj el, kérlek, ne tűnj el

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.