bfz-muzeumok-2.jpgLépcsőkoncert.
Tavaly is volt már ilyen.
Bánom, hogy akkor nem tettem el az ezalkalomból megjelent négyoldalas alkalmi  újságot.
A Budapesti Fesztiválzenekar számára nem idegen terep a Szépművészeti Múzeum lépcsője, hiszen a Budapesti Búcsú elnevezésű rendezvény hagyományos része volt a BFZ koncert.
Az egyszerű zenehallgatónak is az önfeladás határáig kell alkalmazkodnia az effajta szabadtéri rendezvényhez, hiszen míg a koncertteremben a cukorkás zacskó csörgése, a köhögés, a pianissimóba belerondító mobiltelefon, a horkoló, vagy a fogsorát csikorgató élemedett zsöllyetárs, a száj- és szellentésszag zökkent ki az élvezetből, a Hősök terén a jövő-menő, lökdösődő, dohányzó és gátlástalanul beszélgető polgártársak karnyújtáson belüli közelsége  int, hogy messze még a Kánaán, nagyon messze!

Dvorák két szláv táncával kezd a zenekar.
A lépcső jobboldalán foglalnak helyet, nagyon civilben és balra, tehát a Dózsa György út felé fordulva játszanak, Fischer Iván egy ideiglenes emelvényen állva, egyik kezében mikrofonnal, a másikban pálcával vezényel. A hangosítás remek.
Sajnos jól hallom a körülöttem állók dumáját is.
- Az ott a Fischer Iván, az ő házában jött lére a Gyurcsány-szövetség - utal a zeneművészettől fényévekre levő napi politikára egy savanyú ábrázatú, agyonfodrászolt, szőrös lábú női hölgy. Még püfög tovább, de arrébb megyek, ne is halljam. A zene miatt jöttem, nekem a zene segít felülemelkedni a mindennapi történéseken.

A tavalyi múzeumok éjszakáján a Fesztiválzenekar kamarazenekara a Zwack múzeum udvarán Astor Piazzola Négy évszakát játszotta, ebből csendült fel egy részlet Gulyás Emese hegedűszólójával. Mindeközben néhány lépésre veszekedés alakul ki két idősebb hölgy és egy felnyírt, bakancsos, 30 körüli uraság között, előbbiek nehezményezik, hogy az utóbbi miért itt szórakoztatja a barátnőjét, miért nem mennek sétálni a ligetbe.

Fischer Iván megemlékezik egy szomorú évfordulóról, 70 éve ugyanis ezen a napon terelték gettóba a budapesti zsidóságot. A bakancsos erre néhány kisípolandó megjegyzéssel karon ragadja a barátnőjét és Betty Olivero  “Der Golem” Zeks Yiddisce Lied und Tantz c. szomorú és vidám zsidó zenéjének kíséretével elindulnak a ligetbe sétálni. Talán még hallották, hogy remekel Ács Ákos a klarinétján.

Bartók Román népi táncaiból utoljára a kínai turnén, ráadásként hallottam egyet, itt is jól szóltak. Volt még egy Brahms magyar tánc, egy könnyed japán keringő, afféle filmzene is, majd Kodály Háry Jánosából az Intermezzo zárta a nyitóhangversenyt.
A vége felé egy nézőtárs megnyilatkozása Petőfi Sándort juttatta eszembe "Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül" (A puszta télen) - mire Fischer Iván a bal kezében levő mikrofonba bemondta, hogy nemsokára vége, de előtte még visszakanyarodunk a nyitóhangokhoz, így a párosujjú patás is megnyugodott és a koncert végéig nem bődült el többet.

Régi kedves ismerős ugrott a nyakamba, aki jelezte: negyed kilenckor Fischer Ádám a Szabadság téren az Örömódát vezényli, találkozzunk ott.

bfz-muzeumok.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr826398291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása