Hasse: Siroe, Perzsia királya
Vígszínház
2015 április 18

A Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából kalandozott a Vígszínház az opera vizeire, ami remek kezdeményezésnek bizonyult. Johann Adolph Hasse  német barokk zeneszerzőt (1699-1783) az utókor méltatlanul elfelejtette, Max Emanuel Cencic, a néhány éve a budapesti fellépését váratlan megbetegedés miatt lemondó Philippe Jaroussky helyére beugró kontratenor porolta le Hasse 56 operájának egyikét és hozta Budapestre a görög Armonia Atenea zenekarral (vezényelt George Petrou)

A további szereposztás:   
Laodice: Júlia Lezsnyeva
Medarse: Mary-Ellen Nesi
Cosroe: Juan Sancho (hangban kissé elmaradt a többiektől)
Emira: Roxana Constantinescu (betegen lépett föl, de nem volt hallható)
Arasse: Lauren Snouffer

Remek előadás volt, minket egy kicsit sem zavart, hogy barokk előadáshoz mérten hosszú, nagyon hosszú volt és  úgy tudott négyórás lenni, hogy egy-egy sort hosszú percekig  ismételgettek, egy-egy szótagot pedig átlag 40-50 énekhangon keresztül húztak. Embert próbáló feladat egy ilyen művet megtanulni, de végigülni is - különösen olyan melegben, mint amit a Víg erre a napra produkált nekünk. Szegény zenészek, kapkodtak is a hangolókulcsaikhoz rendszeresen!

Szép, részben vetített színpadképek tették élvezhetőbbé a zenét, az utolsó negyedórában pedig nagyon emberi volt, ahogy először a főszereplő Cencic, majd két másik társa is elröhögte a cirkonyás dallamot, a közönség nem kis derültségére. Enélkül sokkal szárazabb lett volna az sok hosszú óra!

(fotó Felvégi Andrea)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.