Gulyás Emese a Budapesti Fesztiválzenekarban hegedül, általában a színpadnak a nézőtér felőli bal szélén ül az első sorban, ám ebben az évadban nem fogjuk őt ott látni, mert a nyáron édesanya lett és azóta más dolga van.
2006-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián, két évvel később került a Fesztiválzenekarba.

Egy szép szeptemberi este emlékezetes hangversenyt adott a Pesti Vigadóban.
Doktori tanulmányai lezárása volt ez, afféle vizsgahangverseny.
Az elsősorban a BFZ művészeiből álló kamarazenekar háromfős bírálóbizottság és a Vigadó közönsége előtt muzsikált, elhangzott Tarquinio Merula: Ciaccona, Dario Castello: Sonata Quarta a 2 Soprani, Vivaldi: La Folia Szonáta - ezek barokk hegedűn, aztán Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra, (vezényelt Vashegyi György), majd Mendelssohn Esz-dúr oktettje - ezek már modern hangszeren.

Az esemény épp olyan volt, mint egy teltházas koncert, senki meg nem mondta volna, hogy vizsgaelőadás, ráadásul igen családias, hiszen a nézőtéren nagyon sok kolléga foglalt helyet a Fesztiválzenekarból, ami számomra azért nagy dolog, mert úgy tudom, a művészek egymásra ritkán kíváncsiak. Páratlan hangulat volt a sínpadon is, Kertész György csellóst soha az életben nem láttam ilyen felszabadultan és jókedvvel játszani, de nem csak ezért.

Emese boldog és gyönyörű volt, mint egy menyasszony, a vizsga pedig - mint utóbb kiderült - sikeres volt. Másmilyen nem is lehetett.
Mintha ma lett volna.
Pedig épp ma egy éve volt!
Emese, gratulálok és nagyon köszönöm, hogy ott lehettem.

A képre kattintva galéria nyílik.

Az eseményt Gulyás Emese édesanyja, Zákány Etelka Rebeka festőművész is megörökítette:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.