Zeneakadémia
2015 december 28.

A Fesztiválzenekar karácsonyi évzárója mindig hatalmas élmény, még az ünnepek között is kiemelkedő. Amit idén kaptunk, az kissé kilóg a sorból. Nem nagyon szoktam feszengeni BFZ koncerten, most viszont sikerült.
Nagyon színes, lendületes bevezetés után (benne egy kiváló ütős produkcióval, Fábri Boglárka, Herboly László, Kurcsák István és Pusztai Gábor adta elő Minoru Miki Marimba spiritualját) sok lett az egyforma dal, Tasszisz Krisztojannisz görög énekes szimpatikus figura és szép a hangja, de nyolc (!) nehéz saját versmegzenésítést énekelt,  továbbá az oldalerkélyen szűkek a székek és már a második sorból sem látszik a színpad, csak a túlsó harmada, így néhány látványelemről lemaradtunk. Nem láttuk, csak hallottuk, ahogy a Fesztiválzenekar két művésze a gyermekével duettben ad elő egy-egy számot (Szőke Zoltán kürt és Szőke Borbála fuvola, valamit Bazsinka József tuba és Bazsinka Mihály szaxofon), ezek jól szóltak, és a közönség morajából úgy észleltük, hogy a zenén kívül más is történik odalenn, de előttünk (alattunk) titok maradt hogy mi. 
Végül Fischer Iván lánya, Fischer Nóra énekelt nehezen számomra nagyon emészthető.dalokat, Luciano Berio Folk Songs című ciklusát. Fischer Nóra bemutatta, hogy az alma nem eszik messze a fájától, hiszen sokféle nép sokféle dalát énekelte sokféle hangon, de a kényelmetlen széken az egyre levegőtlenebb, túlfűtött teremben sok volt.
A végén Mahler III. szimfóniájának utolsó tétele, aminek az alcíme: "Amit a szeretet mesél" csodásan szólt, de a nem könnyű előzmények után elandalított, az utolsó két perc monumentális fanfárjai hoztak vissza a valóságba. Ráadás nem volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.