Gavrilov és Rahmanyinov
Pannon Filharmonikusok
MÜPA
2017 január 20.

Rahmanyinov III. zongoraversenye - amúgy ahogy a második is - a megszólaltatóit igencsak próbára teszi, nagyon kell tudni ahhoz, hogy valaki ki merjen ülni vele a pódiumra, ezért a legtöbb művész már csak érett korában vállalkozik rá.Nem így Andrej Gavrilov, aki a legenda szerint ezzel robbant be a nemzetközi zenei mezőnybe. Igaz nem sokkal előtt előtte 18 évesen megnyerte a Nemzetközi Csajkovszkij-versenyt és a Salzburgi Fesztiválon ő ugrott be Szvjatoszlav Richter helyett is.

Hatalmas karriert futott be annak ellenére, hogy kétszer is évekre eltűnt a pódiumokról, először politikai okokból, kényszer hatására, másodszor saját elhatározásából,hogy filozófiát tanulhasson.  Szerencsénkre  harmadszor is a zenélés folytatása mellett döntött így most eljött, hogy megmutassa, milyen könnyedén is el ehet játszani ezt a nehéz zongoraversenyt. Nem emlékszem, hogy valaha láttam ekkora showmant komolyzenét játszani, ráadásul úgy, hogy a showelemek nem a technikai és tudásbeli hiányosságok elfedését szolgálják, hanem egy hatalmas előadást tesznek felejthetetlenné. Olyat sem láttam még, hogy valaki a zongoraverseny utolsó hangjai közben feláll és elindul kifelé, hogy aztán visszajöjjön meghajolni az ovációban kitörő közönség elé. Gavrilov mindezt ma este eljátszotta.

A koncert második része mintegy ellenpontként nehéz időket idézett.
A hitleri német csapatok 1941-től kezdve közel 900 napig ostromolták Leningrádot, amit a világtörténelem leghosszabb, legvéresebb és legpusztítóbb csatájaként emlegetnek. A körbezárt és kiéheztetett város mintegy pszichikai fegyvert vetette be Sosztakovics VII. Leningrád szimfóniáját, amit ott mutattak be, gondoskodva arról, hogy a német csapatok is hallják a zenét. Feljegyzések szerint több német katona elsírta magát és ekkor szinte biztos lett, hogy ez a város soha nem fogja megadni magát, tehát minden áldozat hiába való.Megrázó zene ez, különösen ha tudjuk, minek állít emléket.
Bogányi Tibor irányításával a Pannon Filharmonikusok nagyon jól szerepelt a Művészetek Palotájában.

egy 31 éves felvétel Gavrilovval:

és a Leningrád szimfónia Leonard Bernstein dirigálásával, megrázó képekkel

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.