A Nő illata
Tangótól Jeruzsálemig
Zsidó Művészeti Napok
MOM Művelődési Ház
2017 május 11.

Számoltam tízig, százig, aztán ezerig, hogy ne mondjak semmi csúnyát és ne tűnjek túl indulatosnak, mert nem emlékszem, hogy előadás valaha ennyire felbosszantott. Először Puzsér Róbert elhíresült kritikái jutottak eszembe, olyanok, hogy  "mi volt ezt a színvonaltalan alpáriság???"
Az emlékezetes előadás óta eltelt majdnem két hét, de még mindig felmegy a vérnyomásom, ha rá gondolok...

De menjünk szép sorjában.

El vagyunk kényeztetve, ami a kiváló művészeket és a színvonalas előadásokat illeti, olykor a bőség zavarával küzdünk és nem mindig könnyű kiválasztani a megfelelőt.

2017 május 11-re volt három lehetőség.
Névnapi ajándékba kaphattam volna két jegyet Kobajasi Kenicsiró és a Pannon Filharmonikusok Beethoven koncertjére, aholis az Egmont nyitányt és a Hegedűversenyt követően az V. szimfónia volt műsoron.
Aztán a MOM Művházban  Pszichopera címmel Bácskai Juli pszichológus és Hábetler András operaénekes jónevű előadókkal az operairodalom jeles szereplőit boncolgatták.
Mi mégis egy harmadik előadást választottunk, mert - így utólag nyugodtan mondhatom - bekajáltuk a hangzatos marketingdumát, ami szerint egy versenytáncos színésznő és egy operaénekes új műfajt teremtve keresztezi az újraértelmezett tangót és a világslágereket.

Mi tehetünk róla, hogy szeretjük az újdonságokat, a kísérleteket, Schell Juditot, László Boldizsárt és a zenét, arról is mi tehetünk, hogy a beharagozó képeket és videókat (itt és itt és itt) látva azt gondoltuk, a művésznő szépen énekel, a tenor meg majd ügyesen táncol.
Hát, nem, nagyon nem!

Az előadás előtt is lehetett még jegyet kapni és messze nem volt teltház, tehát nem sokan voltak kísérletező kedvükben - vagy nem hitték el a beharangozót.
Az első maflás a nyitány volt: a zenekar névre hallgató zenekar eléggé szedett-vedetten szólt.
Együtt volt a ritmusszekció és a basszus, de a hegedűs és a billentyűs nem volt ura a helyzetnek, mestere a hangszerének, vagy nem próbáltak eleget.

Aztán jött a produkció, amit László Boldizsár vaskos tévedése indított. A címre utalva jelezte, hogy ő szegedi, Szeged pedig közel van Makóhoz, ami viszont igencsak messze esik Jeruzsálemtől.
Ez ugyan igaz, csakhogy a mondás, miszerint messze, mint Makó Jeruzsálemtől nem a Csongrád megyei helységre, hanem egy bizonyos Makó vitézre utal, aki az 1196-os keresztes hadjárat során a helyszín felé tartva úgy berúgott, hogy a dalmáciai Spalatóban (ma Split) horgonyzó hajóján kijózanodva azt hitte, már Jeruzsálemben van.

Még ez sem lett volna baj, csakhogy ami utána következett, az alulmúlta minden várakozásunkat. Tessék elképzelni, milyen lehet, amikor egy klezmer zenekar tangó ritmusban a Money. money money című ABBA számot játssza. Vagy a Queentől az I want to break free -t.
Megvan?
Most ilyesmiből állt a műsor, széteső zenekarral és hamisan éneklő dívával, a számok között pedig farkatlan, erőlködő összekötő szöveggel, amolyan félresikerült improvizációkkal.

Schell Judit gyönyörű és nagyon szépen mozog, ám a produkcióban túl sokat énekelt ahhoz, hogy két órán keresztül tudtuk volna élvezni a formás domborulatait.Ráadásul kétszer is panaszkodott, hogy a következő számot eddig sajnos sokan elénekelték, de neki még nem volt rá lehetősége, kéri, ha a nézőtéren ül egy jó hallású színházi szakember, az szíveskedjék fölfigyelni rá.

Azt vettük észre, hogy többen már az első félidőben is a kijáratot vették célba (gondolom főleg a jó hallású és/vagy színházi emberek), a szünet után foghíjasabb lett a nézőtér, a vége felé pedig mi is csatlakoztunk a menekülőkhöz.

Csak azt a másik két két kihagyott produkciót, azt tudnánk feledni!
Meg esetleg ezt is!

szolgálati közlemény
Boldizsár, az elmúlt 20 év nagyon sok kellemes óráját és élményét köszönhetem Neked, ezt a kis csibészes csínyt elnézem és rajongód vagyok továbbra is!

II számú szolgálati közlemény 2017 május 30-án
Igen beszédes a posztomat követő letiltások sora, aminek áldozatul estek a fenti videók is. Ettől 
1. az előző közlemény utolsó gondolata okafogyottá vált, ugyanis egy művésznek illene elviselnie a kritikát
2. a letiltások  miatt négyszemközt már nem tudom elmondani, ezért a nyilvánosság előtt vagyok kénytelen: a tenorok adottságai miatt már nem sokáig folysz a vízcsapból is és sokan vagyunk, akik szeretnénk Rád majd egy új Beniamino Gigliként emlékezni, de Te sajnos inkább Korda Gyuri bácsi utódja akarsz lenni. Most már megvan hozzá a Klárikád is.
Kár érted, kár értünk!

:-(

 8021290

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.