Lehet arról vitázni, hogy ifj. Johann Strauss művei könnyűek avagy sem, én azt gondolom, nagyon sok múlik az előadáson. Akinek van kedve játszani velem, kérem, hallgasson végig egy bő négyperces vidám polkát háromszor egymás után.

Az első a bécsi filharmonikusok, Zubin Mehta irányításával, Bécsből, szerintem remek, benne van minden, aminek egy Strauss műben el kell hangoznia, sőt, egy kicsit több is.

A második ugyanez a zenekar, de a szakma szerint a XX. század legnagyobb karmesterével, Carlos Kleiberrel, akit egyszer rávettek, hogy vezényelje el a híres bécsi újévi koncertet. Érdemes megfigyelni, hogy a kiváló Zubin Mehtához képest mennyi finomságot visz a zenébe, amitől ez a polka ezerszer többet mond.

Végül ugyanaz harmadszor, André Rieu és csapata előadásában. Biztos vagyok abban, hogy a legszélesebb tömegekhez ez szól, és Rieu rajongói talán nem is érzékelik az első két felvétel közötti különbséget. Rieu munkásságát nagyra becsülöm, hiszen olyan tömegekhez viszi el a klasszikus zenét, amelyek egy átlagos koncertre nemigen ülnének be, ezért csak az utcán találkoznánk - ugyanis a Rieu show - legyen bármilyen tarka, vicces és édeskés - engem nem vonz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.