Verdi: Rigoletto
Erkel Színház
2017 szeptember 24.

Fokanov Anatolij 1992 óta tagja a Magyar Állami Operaháznak.
A jubileum alkalmából azt a szerepet énekelte, amivel debütált: Verdi Rigolettóját.
Kiváló partnere Gilda szerepében Miklósa Erika, akiről később kiderült, hogy Fokanov első előadásán is fellépett, mégpedig ő volt az apród, akinek csupán két sornyi szerepe van.
A klasszikus Szinetár-féle rendezést csodálhattuk meg ismét.
A mantuai herceg László Boldizsár, Sparafucile Gábor Géza, akit a szép telt basszushangja mellett azért is szeretek, mert nem nagyon kell őt maszkírozni ahhoz, hogy Burgundiából Itáliába érkezett bérgyilkosnak tűnjék.
Medveczky Ádám vezényelt, akinek sikerült elkapnom egy nagyon nehéz pillanatát (nem mintha örülnék ennek, de nem lehet mindig minden tökéletes). Van egy rész az opera elején, amikor nagy mulatozás folyik a herceg kastélyában és a zene hátul, felvételről szólal meg, majd ehhez kell igazítani a zenekart és az énekeseket. Nos itt nagyon csúnyán szétesett az egész és hosszú-hosszú taktusokon keresztül három ütemben szólt minden. az énekesek jól látható kétségbeeséssel tapadtak a karmesterre, hogy most akkor mit csináljanak, de a karmester nem nagyon tett semmit a rendért, talán nem is hallotta, hogy a hangszórókból jövő zene már előbbre tart. Aztán szép lassan megoldódott ez is, hogy néhány nap múlva ugyanitt, de valamivel kevésbé súlyosan megismétlődjön.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy a mulatozó urak közül az egyik széles - vagy inkább eltúlzott? - jókedvében az épp ellopás alatt álló, lepelbe csavart Gilda mezítelen talpait két kézzel csiklandozza. Szegény Miklósa Erika vajon tudja, ki követte el vele ezt a gazságot két előadáson is? Ha megkeres, elárulom neki, mert vele vagyok! :-)

Mester Viktória énekelte Maddalénát, szerettük.

Előadás után feljött a színpadra Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója, Szinetár Miklós, a rendező és együtt köszöntötték Fokanovot, sőt, a közönséggel elénekeltették a Serkenj fel, kegyes nép kezdetű népdalt, amit Kodály Zoltán 101 éve Nagyszalontán gyűjtött és főleg névnapi köszöntőnek használták. Külön megbeszélés nélkül mindenki egyszerre fújta az utolsó sort, hogy "annyi áldás szálljon Fokanov fejére".

Jó kis buli volt és az Isten áldja meg a mi Fokanovunkat, szerencsére hallhatjuk őt máskor is, aki a fészbúkon belép a Fokanov rajongói csoportba, napra kész tájékoztatást kap a fellépéseiről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.