trubadur2.jpgVerdi: A Trubadúr
Margitszigeti Szabadtéri Színpad
2017 július 30.

Jaj de jó, vége a vizes VB-nek, illetve épp ma van a zárórendezvény, de hálistennek nem a szigeten, így sem tömeg, sem TEK feliratú harci járművek, sem rendőri készültség, egy kis operát már csak békén hagynak a robbantók.

Jaj de jó, elővették Vámos László hagyományos rendezését, így nem kell félnünk valami idióta rendezői önmegvalósítástól, ami mondjuk az állatkertbe helyezi a XV. századi spanyol polgárháborús történetet, Leonóra egy rózsaszín flamingó, Manrico egy nagy fehér kakadu, Azucena pedig a takarítónő, aki állandóan összeveszik a jegypénztárossal (Luna gróf, elszegényedett főnemes)

Jaj de jó, Komlósi Ildikó lesz Azucena, Kálmándi Mihály először fog Lunát énekelni, és megismerhetünk két külföldit, a fiatal azeri szopránt, Dinara Alievát, aki biztosan jobb lesz, mint legutóbb a hallhatatlanok táborába tartozó moldáv Nadia Cerchez és az olasz Riccardo Massi, aki remélhetőleg lesz olyan jó, mint legutóbb László Boldizsár. Tőle egy kicsit féltem, mert megnéztem, mit tudnak a vendégek és Massi ezen (Nessun Dorma)  meg ezen (Radames románca) a felvételen nem sziporkázik túlságosan, sőt! Még egyszer nem hallgatnám meg egyiket sem!

Jaj de jó, teljes teltház van, próbáljuk kitalálni, hányan lehetünk, olyan négyezerre saccoljuk, de egyikünk okostelefonja sem hoz hiteles adatot a nézőtér befogadó képességére.

Jaj de jó, nem ül mögöttünk senki, tehát nem fogjuk zene helyett öregasszonyok locsogását, zacskózörgését, csámcsogását hallgatni. Ami nem jó: ül mögöttünk technikai személyzet és gátlástalanul fújja a füstöt. Előadás közben. Egy technikai hölgy meg egy világosító úr. Előbbi még beszélget is kicsit, nagyon nem odatartozó dolgokról. A nézőtér felső részén a ferihegyi légiforgalmon túl további zavaró tényező, hogy jobban behallatszik a dunai hajóforgalom és a rakpartokon állatkodó motorosok zaja, de az sem utolsó, hogy a kivetítőkön mindössze a librettó magyar fordítása jelenik meg, tehát a szereplőkből vajmi kevés látszik, de ezeket leszámítva tökéletesen rá lehet hangolódni az operára.

trubadur.jpg

Ha hirtelen választanom kellene, legközelebb kivel nézném meg, Wiedemann Bernadettel vagy Komlósi Ildikóval, bajban lennék. Talán összehasonlítani sem túl okos dolog, mégsem tudok szabadulni a nemrég hallottaktól. Wiedemann Bernadett biztosan uralja Azucena összes hangfekvését és talán erősítés nélkül is beénekelte volna a Margitszigetet, Komlósi Ildikó viszont ritka finomságokat mutatott és remekül játszotta a szerepében felvonuló összes érzelmet. 
A fiatal azeri szopránt érdemes volt meghívni, csodás a hangja, nagyon szívesen meghallgatnám őt direktben is, úgy, hogy nincs közöttünk sem mikrofon, sem hangmérnök, sem hangfal.
Az olasz tenor sokkal jobb volt, mint amilyenre a hangfelvételei alapján számítottunk, Kálmándi Mihály viszont elmaradt attól, amit vártunk tőle. Élőben utoljára Wagner szerepben hallottuk, amit felsőfokon abszolvált, ma este voltak nagyon szép hangjai, de nem egyszer rezzentem össze mellément hangtól vagy rossz belépéstől. Ezzel együtt várom a vele való következő találkozást, mert mindig mutat valami egyedit, valami szerethetőt.

Ahogy lecsengett az utolsó hang, a közönség mint valami kertmoziban elindult kifelé. Nem tudni, mi volt olyan sürgős, nem volt ruhatár, a BKK mentesítő járatokkal megoldotta a buszkérdést, a vizesgála végetért és vasárnap nincs Barátok közt vagy Budapest éjjelnappal sem.

Kis beszélgetős várakozás után jólesett az olasz opera utóhangjaival végigsétálni a Margitsziget ősfái között.

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr212731780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása