2013 február 14.
Sportaréna

Lassan hat éve annak, hogy 2007 július 17-én itt járt Al Jarreau és George Benson.
Rém dühös voltam, mert a két legendás jazz-zenész sokkal jobb akusztikát érdemelt volna. Meg is fogadtam, hogy ebben a teremben többet nem hallgatok zenét, mert alkalmatlan rá.

Aztán barátok szólnak, hogy LGT lesz, kérek-e jegyet.
Hát hogy a fenébe ne kérnék, lehet ilyet kihagyni?

Nem tudom, mire számítottam, talán hogy közben megjavult az aréna, akusztikája?
Hát nem, nagyon nem javult meg.
A telefonnal készített, rossz minőségű képen látszik, hol ültünk, azt meg hozzáteszem, hogy nagyjából annyit hallottunk, amennyit láttunk, vagyis alig valamit. Csak a zaj.

Egyszer azon kaptam magam, hogy alszom. Igen, leesett a fejem, mert akkor és ott hirtelen nem volt jobb dolgom. Már épp meg akartam kérdezni a többieket, hogy nem megyünk-e haza, amikor hirtelen változás történt: Presser, Somló, Karácsony és Solti feljött egy kis színpadra az aréna közepén, valamelyik felső sorba és ott folytatták. Nos azt lehetett látni, hallani, értékelni, örülni neki. Valami, amiért megérte odamenni.

De soha többet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.