Magyar Állami Operaház
2016 december 6.

Francis Poulenc (1899-1963) francia zeneszerző neve nem ismeretlen a zenebarátok számára, hiszen ha a hazai  koncerttermekben nem is tengnek túl a művei, a Bartók rádióban olykor hallható némelyik. Ugyanakkor mostanában nem tapasztaltam ilyen sok kéretlen kijavítást, amikoris nagyon művelt hölgyekurak tudni vélik, hogy Poulenc nevét nem pulenknek, hanem pulannak kell ejteni és csípőből félbeszakítják azt, aki a Kármelitákról beszél(ne).
Egy korábbi írásban elmondtam, mit gondolok mások kéretlen kijavításáról  de muszáj volt megnéznem, mi a helyzet ezzel a kortárs francia zeneszerzővel. A forvon két francia mondja ki a nevét, az egyik pulenknek, a másik pulanknak ejti. Schaefer Andrea, a Bartók rádió munkatársa elmesélte, hogy annakidején Kroó György  kiváló zenetörténész, a Bartók rádió Új Zenei Újság műsorának alapítója következetesen pulannak ejtette, ám a többi érintett rádiós tartotta magát a régi hagyományhoz és pulenknek mondja azóta is, a két kiejtés pedig békében megfért a közszolgálatiságban.

Pompás ötlet volt az Operaház részéről műsorra tűzni az eredetileg A kármeliták dialógusai című operát, de kevésbé volt jó döntés a jegyek túlárazása. Ha ugyanis nem 18.000 Ft-ért ülhetünk be a nézőtérre, akkor bizonyára többen váltanak jegyet és hogy ne tátongjon a nézőtér az ürességtől, nem kellett volna az ezerforintos jeggyel a harmadik emeletre beülő közönséget lehozni a földszintre, mert ez azokkal szemben nem tisztességes, akik kipengették az aranyárat.

Ami az operát illeti, érdekes a hatása. Holnap lesz egy hónapja, hogy láttuk, mégis gyakran beszélünk róla, sőt, az ünnepek alatt a youtube-ról kétszer is végighallgattuk. Van fenn felvétel többek között a párizsi operából Seiji Ozawa irányításával, a strassbourgi operából Jean Pérrison vezényletével, de a budapesti minden szempontból jobban tetszett.
Akik megnéztük, megállapodtunk abban, hogy

1. szeretjük Budai Líviát és de jó végre itthon látni-hallani őt
2. az idős apáca halálát nagyon meggyőzően, túljátszás nélkül adta elő (nem mondható el ugyanez a fentebb linkelt két francia előadásról)
3. szeretjük Fokanov Anatolijt és de jó volt őt látni-hallani
4. általában a szereplők nagyon jók voltak, még Boncsér Gergely is, akit nemrég szívesen kihagytunk volna)
5. remek volt az ifjú Anger Ferenc munkáját dicsérő. látványos és ötletteli rendezés, ami teljes mélységében kihasználta az opera színpadát
6. nagyon hatásos a záró jelenet, ami meghagyja az éneknek és a zenének a főszerepet, nem akarja ezeket hatásvadász színpadi elemekkel lenyomni.
7. kicsit hosszú az egész, bár kortárs zene, mégis könnyen fogyasztható

Az már privát véleményem, hogy a két és félórás darab párbeszédekre épül (hiszen az eredeti címben is benne van a dialógus) és nagyon nehéz ezt a kivetítőre figyelve követni, tekintve, hogy franciául csak annyit tudok, hogy guten appetit, de az is németül van ;-)
Több szempontból is megrázó a történet, benne egy fiatal arisztokrata hölgy tépelődései, élet és halál kérdései a keresztény filozófia tükrében, de mindenek előtt a forradalom barbársága. Nem csak a franciáé, hanem bármelyiké.  Engem ez az előadás arra figyelmeztetett, hogy ha eltűnnek a jogállam keretei, akkor oda a rend, itt a káosz, amiben nincs érték, nincs emberség, elszaabdulnak az indulatok, átveszi az irányítást a brutalitás és az erőszak, amivel szemben tehetetlen vagyok. Ahogy a jogállami keretek eltűnését is csak tehetetlenül tudom nézni...

végül egy beszélgetés az ATVről a rendezővel és Létay Kiss Gabriellával.

8013049

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.