A berlini Waldbühne messze van, de tegnap óta el is bújhat egy pilisszentlászlói családi ház kertje mellett.
Negyedik alkalommal rendezte meg itt a Korbuly család a Ko-Opera című összejövetelt, amit ha röviden kellene meghatároznom, annyit mondanék: opera és művészek testközelben.

Bevallom, már az első kettőre is kaptam meghívást, de nem volt kedvem elmenni, részben mert azt gondoltam, hogy ez egy gardenparty dresszkóddal, amolyan operalátogató sznobok seregszemléje, meg azt is, hogy nem ismerek majd senkit és különben sincs semmi keresnivalóm egy ilyen közegben. Én a zenét szeretem, a körítést és az embereket kevésbé, a Fesztiválzenekar támogatói vacsoráira sem mentem el soha. Tavaly nyáron az OperaTv facebook csoportban kiderült, mennyi ismerős lesz ott, jelentkeztünk mi is és nagyon nem bántuk meg a pilisi kiruccanást!

Úgy vettem észre, volt aki most nyilvánosan örült annak, hogy szombatra esőt jósolt a meteorológia, de talán nem is komoly rendezvény az, amelyiknek nincsenek ellendrukkerei és/vagy irigyei.
Az időjárás néhány jelentkezőt valóban távol tartott, több jó ismerős fej- vagy végtagfájdalomra panaszkodva inkább otthonról nézte a youtube közvetítést, (ennek az első négy órája élvezhető, utána egy kijavítás alatt lévő műszaki hiba miatt a hang helyett csak valami szaggatott prüncögés hallható)
A rendezvény háziasszonya, Korbuly Andrea már késő délelőtt feltette a hívogató üzenetet a fészbúkra, hogy Pilisszentlászlón kisütött a nap és ha nem szerveznek értő segítséget is, probléma lett volna a környéket ellepő autóáradattal, ám Olivérnek hála mindenki jól le tudott parkolni.

A frissen érkező vendégek három iromba asztalra pakolhatták le, amivel a piknikhez hozzájárultak. Már tavaly is feltűnt, hogy mindenki a szívét-lelkét beletette az elemózsia-készítésbe, a lehető legváltozatosabb étkekből lehetett csipegetni, padlizsánkrémből mindjárt volt hatféle és egyik jobb, mint a másik. Az egyiket én magam követtem el, de vittem még mexikói salátát, zsidótojást és tréfli kapros túrókrémet is.  (Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. Mt 20.21.)
Már a kóstolgatás közben elkezdődött a beszélgetés ismeretlenek között is.

A kulináris élvezkedés után következett a kulturális: Ötvös Csilla és tanítványai léptek föl, a művésznő egy csodás Puccini áriát (Liu a Turandotból) adott elő, három tanítványa között volt külföldi NATO katona, hazai orosztanár, akinek a hangereje felért egy doni kozák kórus győzelemnapi performanszával és egy szépséges ifjú szoprán, akit már tavaly is hallhattunk.

Ötvös Csilla tanítványa, civiliben orosztanár

Az Ötvös-iskola után  Bauernfeind Éva tanítványai  érkeztek: Romasz Jácint Oskar Böhme Orosz táncát trombitálta, majd Oláh Ernő Kodály Kállai kettősét hegedülte, zongorán kísérte őket a tanárnőjük.

Bauernfeind Éva

Hisako Kishida, Magyarországon élő, dolgozó és tanuló ifjú japán énekes következett, aki két blokkban Bellni és Mozart áriákat adott elő Csányi Valéria zongorakíséretével.

Szalok Rita mezzo adta elő Händel Xerxes című operájából az Ombra mai fu áriát, a zongoránál Csányi Valériát Thurzó Zoltán váltotta.

Thurzó Zoltán zongoraművész 1983-ban Nagyváradon született és ma is a szülővárosából érkezett muzsikálni. Nagyon vártuk, hiszen ő olyan művész, aki halad a korral és a technikával, a komolyzenei fórumok igencsak barátkozó szereplője és mind többen voltunk kíváncsiak arra, milyen élőben?
Nos az érettebb zongoristáink nyugodtan dőlhetnek hátra a karosszékben: van utánpótlás, lesznek, akik a Kocsis Zoltán, Schiff András és Ránki Dezső utáni évtizedekben is öregbíteni tudják Magyarország hírnevét a világ nagy koncertpódiumain. Thurzó Zoltán Bartók Béla Román népi táncaival kezdett, egy kis zenetörténeti bevezető után remekelt a billentyűkön és a hátam mögött valaki felsóhajtott: ő ilyet Fischer Annie óta nem hallott.
Szerintem nem túlzott egy kicsit sem!

Mondok Yvette szoprán egy Puccini ária után Offenbach Hoffmann meséiből Olympia áriáját adta elő, Puja Andrea szoprán Rosalindét énekelte Strauss Denevéréből, Neddát Leoncavallo Bajazzókjából és Wallyt Catalani La Wallyjából, majd a tavalyi Ko-operán megismert Benedekffy Katalin szopránénekes és színész énekelte Violettát Verdi Traviátájából.

         Puja Andrea                             Mondok Yvette                           Benedekffy Katalin

 A programot Wéber Anikó háromrészes zenei kvízjátéka és Kertész József irodalomkedvelő helyi erdész versmondása gazdagította, végül következett a program fénypontja: Kelemen Zoltán bariton három áriát adott elő: a videón hallható Verdi Macbethjét, Wagner Tannhäuseréből Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz és Giordano: André Chénier - Gérard monológját. Ez volt a programnak az a pontja, amikor megszűnt a külvilág  és a bariton mindent betöltő hangját a környező dombok visszhangozták.  Ami Wagnert illeti: hallottam, hogy valaki a hátam mögött csendben szipog, nem mertem a velem majdnem szemben ülő háziasszonyra, Korbuly Andreára nézni, mert éreztem hogy ő is sír és bizony magam is a könnyeimmel küszködtem, (kicsit sikertelenül)

Végül a házigazda Korbuly Ádám kottákat osztott ki és együtt elénekeltük Verdi Nabuccojából a Va pensierot, azaz a rabszolgák kórusát - és gazdagabban indultunk haza. A zene, különösen ebben a formájában valahova nagyon magasra emelt minket ebből a békamélységben működő világból úgy, hogy akik együtt fogadtuk be, közelebb kerültünk egymáshoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.