A Hongkongi Kulturális Központ kívülről a MÜPÁ-hoz hasonló betonmonstrum, belül némi szocreál beütéssel, de rendkívül praktikus. A jegypénztárak előtt reptéri fegyelem és hívórendszer, a büfékben előre váltott jegyekkel lehet fizetni, ettől szinte sorbanállás mentes, egy pohár bor 1500, egy pohár noname pezsgő 9000 Ft, igaz a jegy sem olcsó, viszont legalább drága.
A 2000 fős nagyterem 65-70%-a telt meg, a jegyeket valami sajátos rend szerint osztották ki, üresen hagyva teljes és fél szektorokat.
A közönség tizede európai ill.amerikai, ezek üzletemberek vagy idősebb házaspárok, a helyiek családostul jöttek, fegyelmezett gyerekekkel. Tisztaság van, a nagy többség jólöltözött, 1-2 sportcipős-farmernadrágos nézőt látni, többségükben fehérek. Hostesslányok ülnek a bejáratoknál és ugyanúgy ugranak, mint otthon, ha valaki kép- vagy hangfelvétellel próbálkozik. Cukorkacsörgés, beszélgetés, mobiltelefon-belecsörgés, izgésmozgás, köhögőkórus nincs.

Mozart g-moll szimfóniájának minden tételét taps követi, talán mert a Fesztiválzenekar csodálatosan szól és mert itt így szokás.
A hangosbeszélő pontosan közli a szünet időtartamát, a folyosókon és az aulában a hátrelévő időt is.
Bruckner befejezetlen szimfóniája igazi zenei ünnep, itt is fel-felcsattan a taps a tételek között, ám a harmadik tétel után valamiért tapsban kitörő egy szem embert lepisszegik. A 9 kürtös 3 sorban a karmester előtt kap helyet, a 10 cselló pedig hátrébb, kettesével a fafúvósok mellet egészen fel a nyolc nagybőgőig.
Gyönyörően szól!
A végén az emelkedett befejezést azonnal agyoncsapja egy BRAVÓÓÓ bekiabálás, majd az azt követő lelkes, de nem ütemes taps (az úgylátszik Rákosi pajtás óta hungarikum). Néhány ember itt is a ruhatár felé nyomul, de a többség marad és ünnepel és megkapja Bach Air-jét.

Az Air.
A d-dúr szvit népszerű részlete talán a zeneirodalom egyik legtöbbet feldolgozott darabja, élőben utoljára a Bach maratonon Varnus Xavértól, előtte ugyancsak tőle és Lajkó Félixtől hallottam, de ez a mai különösen jólesett, mert a darabot eredeti, nemes egyszerűségében mutatta meg, leszedve a népszerű feldolgozók által ráragasztott giccses-szirupos negédeskedést.

Kifelé jövet egy angol társaság beszélgetését csípem el. A lényege annyi volt, hogy Ázsiába kellett jönniük ahhoz, hogy végre halljanak valami jó európai klasszikust!

A bejegyzés trackback címe:

https://zene.blog.hu/api/trackback/id/tr285846458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása