1992-ben Sárospatakon a Liszt Ferenc Kamarazenekar indította ezt az azóta egy tájegység kihagyhatatlan kulturális eseményévé növekedett  eseményt. Patak akkor egyetlen komoly szállodáját, a Hotel Bodrogot a zenekar elfoglalta, így ottani barátok befogadó szeretetének köszönhetően tudtunk jelen lenni a Rákóczi vár udvarán rendezett hangversenyeken és jártunk lelkesen néhány évig.

Egy születésnapi köszöntés kapcsán keveredünk ide hosszabb kihagyás után.

1. Bor, mámor, Bénye
Erdőbénye. Apró falu a Zemplén lankái között. Évek óta kiveszi a részét a Zemplénfesztből, nem is akármilyen programokkal. Megnézhetjük a katolikus és a református templomot, lelkes helyiektől megtudjuk, hogy az országépítő IV. Béla által betelepített olaszoknak köszönhetjük a környék szőlőkultúráját, amit Bodrogolaszi, Olaszliszka települések neve és  az olaszrizling hagyományai őriznek, a falu utcáin sétálunk, amikor egy nagyon öreg ház kis ablakán kedves nő néz ki és mosolyogva invitál bennünket, aminek nem lehet ellenállni. Ő Oszlánczy Erika keramikus művész, aki megmutatja nekünk a tájházat, ami valóságos időutazás, a XXI. század embere megtudhatja, hogyan éltek itt 100-200-300 évvel ezelőtt.
Egy helyi portáról ínycsiklandó illatokat hoz a forró nyári szél, odabenn alkalmi konyha és lakodalmas sátorok várják a vendéget, ám a kapuban ülő fiúcska jelzi, hogy csak karszalaggal mehetünk be. Megtorpanunk, mert sokan vagyunk és bizony nem szívesen adnánk ki 16.000 Ft-ot csak azért, hogy megnézzünk egy lacikonyhát. Tenyeres-talpas-lármás asszonyság jön elénk, kötényben, fakanállal és:

- Tessenek bátran beljebb kerülni!
- Nincs karszalagunk.
- Nem baj, nem érdekes, szeretettel látjuk magunkat akkor is!
- Az úr azt mondja, csak belépővel lehet bemenni.
- Ne tessék vele törődni, ez a gyerek idegen!
- De beszél magyarul!
- Ne foglalkozzanak vele, jöjjenek!

A asszonyság elkapja a társaságunk rangidős tagjának a karját és cibálja befelé, mi követjük, a fiúcska meg elnéz másfelé, így belépő nélkül kóstolhattuk meg a bényei babgulyást, hegyes-erős paprikával, foszlós bélű kenyérrel és jófajta helyi borral. A két sofőr valódi, műanyag poharas, 25 literes ballonból nyomott szódával készített málnával vigasztalódhatott.

2. Szent Efrém Férfikar, Szerencs, görög katolikus templom
2008-ban, a Fischer Iván és a MÜPA kezdeményezésére létrehozott Csajkovszkij maratonon találkoztam velük először, ahol is Aranyszájú Szent János Liturgiáját adták elő. Ez volt a meglátni és megszeretni tipikus esete, azóta az összes elérhető koncertjükön ott voltam, de itt Szerencsen mégis sok újat tudtam meg róluk. Bubnó Tamás nagyapja ebben a templomban volt pap és itt oltotta be az unokáját az egyházi zene iránti rajongással. A parányi templomban egy gonbostűt nem lehetett volna leejteni, nagyon sokan szorongtunk a kényelmetlen padokban, ám a zenei élmény feledtetni tudta, hogy egy idő után a levegő is elfogyott. Egy kicsit a mennyország költözött akkor Szerencsre.

3. Liszt Ferenc Kamarazenekar, Sárospatak, Rákóczi Vár
A fesztivál záróhangversenyén a hagyományok szerinti helyszínen és szereplővel hallgathattuk. Mozart g-moll szimfóniáját hallgatva nem voltam egyedül azzal a véleménnyel, hogy talán elkelt volna egy karmester, aki irányítja a zenekart. Igaz, hogy akkor nem hangzik el, hogy hangversenymester: Rolla János, de jóval összeszedettebb a produkció. A második szám: Haydn: D-dúr zongoraversenye páratlan zenei esemény, muzsika kamarazenekarra, zongorára, rigó- és Jenőfüttyre. A Rákóczi vár udvarát - zárókoncert ide vagy oda - betöltötte egy nyugovóra térő feketerigó esti dala, de Jandó Jenő is önfeledt fütyörészéssel díszítette a saját zongoramuzsikáját. A rigó kicsit kilógott a pentatóniából, de az egésznek volt valami ritka bája, ezt szívesen meghallgatnám mégegyszer, ahogy volt.
A koncert második felében Schubert: 5. szimfóniája szólt, méltó lezárásaképp a fesztiválnak.

2013 június 22.
Egyike az év legrövidebb éjszakáinak.
A rendezvény egyre színvonalasabb, egyre több embert mozgat meg, egyre sokoldalúbb - és egyre nagyobb figyelmet igényel a megfelelő programok kiválasztása.

A Zenetörténeti Múzeum a fiatal zenészekből álló In Medias Brass fúvósegyüttessel készült. A három éve alakult kvintett már most jelentős trófeákat gyűjtött be szerte a világban. Tagjai  Kresz Richárd (trombita)   Nagy Antal Endre (trombita)   Benyus János (kürt) Sztán Attila (harsona) ifj. Bazsinka József (tuba).
Az események a Mátyás templommal szemben kezdődtek, ám a turistaáradatot egyáltalán nem hatotta meg a nívós toronyzene, ezért gyorsan visszavonultak a múzeum erkélyére...

... majd később a belső udvarra, ahol már lelkes, zeneértő közönségnek mutathatták meg, mit tudnak.

A Zwack Múzeum a Soroksári út és a Dandár utca sarkán elég messze esik Budapest kulturális csomópontjaitól és amúgy ki gondolná, hogy egy likőrgyárban ilyen színvonalas gyűjtemény várja az érdeklődőket. A gyárudvaron felállított alkalmi színpadon sokféle zenei ízlést kiszolgáló produkciók váltották egymást, az est fénypontja a Budapesti Fesztiválzenekar művészeiből összeállt alkalmi kamarazenekar műsora volt: Astor Piazzola Négy évszaka. A választás tökéletes, hiszen amellett, hogy Vivaldi kissé agyonjátszott művének jókedvű parafrázisa tele van zenei geggel, az előadóktól jóval nagyobb technikai tudást és összeszedettséget követel, mint a barokk alapmű. Gulyás Emese, Bodó Antónia, Mózes Anikó és Molnár Noémi hegedűsök évszakonként váltották , egymást a szólista szerepében, Sipos Csaba (nagybőgő), Kertész György (cselló), Lezsák Zsófia (hegedű), Csoma Ágnes (brácsa) pedig óramű pontosságú kísérettel gazdagították a hangzást.
Szívesen meghallgatnám őket méltóbb környezetben, mert az ingyenes Unicum-kóstoló miatt a közönség nagyobb része inkább érezte magát kocsmában, mint hangversenyen, vagy múzeumban.

Művészetek Palotája
Bartók terem
2013 május 20

A Szimfonikus felfedezések sorozatban a nagyromantika jött, Brahms II. zongoraversenye és Csajkovszkij. V. szimfóniája.
Madaras Gergely dirigálta a Savaria Szimfonikus Zenekart, a zongoránál Nicolas Namoradze.

Régen szenvedtem ennyit egy koncerten.
Már ahogy Brahms megszólalt, abból kiderült, hogy a kürtszólam vezetője nem mestere a hangszerének, vagy nagyon rossz napja van - és ez a helyzet az este során csak romlott.
Ki kell mondjam, csapnivaló, kutyaütő, siralmas teljesítményt nyújtott a szombathelyi zenekar és ilyen színvonalú produkcióknak nincs helyük a Művészetek Palotájában!
A négy kürtös szétfújta a zongoraversenyt, aztán a Csajkovszkij szimfóniában is folyamatosan hamisan játszottak. Olykor a harsonák is zavaróan sokat hibáztak. A zongoraversenyben van egy csellószóló, amit a nyolc csellista közül a legszebb és legszőkébb nő adott elő, de szinte biztos vagyok abban, hogy nyolcuk közül nem ő volt a legjobb, sőt!

A Budapesten tanult grúz Nicolas Namoradze egyetlen erénye, hogy húszéves létére derekasan végigjátszotta Brahms legnehezebb zongoraművét, de érzésem szerint ez az előadástól, mint olyantól nagyon messze esett.
Hiányzott belőle a romantika szinte összes kötelező kelléke, végig feszes volt, görcsös és maszatolt - miközben úgy pózolt, mintha máris ő lenne Glenn Gould.
Nekem az egészből a félelmetes grimaszai maradtak meg, de azok nagyon, mi viszont nem cirkuszi előadásra váltottunk jegyet. Az öntelt ifjú már büszkélkedhet néhány nemzetközi elismeréssel, de még sokat kell gyakorolnia és főleg szerényednie ahhoz, hogy szerethető művész legyen belőle.

Amikor egy jobb koncert után hazajövök a MÜPÁ-ból, néha napokig nem szól itthon semmi zene.
Tegnap már az autóban benyomtam a cédét.

X + ½ X
Varnus Xaver és Lajkó Félix közös hangversenye  

2013 május 7 MÜPA

Lajkó Félixért régóta rajongok, Varnus Xavérért nem. Felvételről hallottam már őt játszani, de a parádés játékát némileg leértékelte az az időszak, amikor a vízcsapból is ő folyt és jóval többet nyilatkozott mindenről, mint amennyit koncertezett. Rátett erre egy lapáttal egy öntömjénező koncert, ahol fehér ruhás angyalkának öltöztetett gyerekek tapsoltak neki elő. Volt az egészben valami hátborzongató.

Erre a koncertre jóbarát hívott meg, nem lehetett nemet mondani.

20 perccel a kezdés előtt majdnem teljes teltház volt, a színpadra is felpakoltak 110 széket, hogy minél többen tudjuk csodálni a művészeket. Varnus épp Bach d-moll toccatáját játszotta, a közönség meg békés kocsmahangulatban zsongott a háttérzenére.

Érdekes volt a kísérlet, ami nekem nem jött be.
Félix hozta a tőle megszokott színvonalat, Xavér gyönyörűen orgonált, ám helyenként szerintem csupán annyi közük volt egymáshoz, hogy ugyanazon színpadon muzsikáltak, mindkettő húzta a magáét és nem találtam meg a közös nevezőt.

Ami viszont még sokáig elkísér: Bach Airje, Szőke Nikoletta - ének, Barcza Horváth József - bőgő, Tóth Zsolt - dob közreműködésével.

Íme egy amatőr videó - a helyszínen sokkal jobban szólt!

2013 február 14.
Sportaréna

Lassan hat éve annak, hogy 2007 július 17-én itt járt Al Jarreau és George Benson.
Rém dühös voltam, mert a két legendás jazz-zenész sokkal jobb akusztikát érdemelt volna. Meg is fogadtam, hogy ebben a teremben többet nem hallgatok zenét, mert alkalmatlan rá.

Aztán barátok szólnak, hogy LGT lesz, kérek-e jegyet.
Hát hogy a fenébe ne kérnék, lehet ilyet kihagyni?

Nem tudom, mire számítottam, talán hogy közben megjavult az aréna, akusztikája?
Hát nem, nagyon nem javult meg.
A telefonnal készített, rossz minőségű képen látszik, hol ültünk, azt meg hozzáteszem, hogy nagyjából annyit hallottunk, amennyit láttunk, vagyis alig valamit. Csak a zaj.

Egyszer azon kaptam magam, hogy alszom. Igen, leesett a fejem, mert akkor és ott hirtelen nem volt jobb dolgom. Már épp meg akartam kérdezni a többieket, hogy nem megyünk-e haza, amikor hirtelen változás történt: Presser, Somló, Karácsony és Solti feljött egy kis színpadra az aréna közepén, valamelyik felső sorba és ott folytatták. Nos azt lehetett látni, hallani, értékelni, örülni neki. Valami, amiért megérte odamenni.

De soha többet!

MÜPA 2012 október 27

Néhány monumentális zenésznek igazságtalanul rövid ideig tartott a földi pályafutása. Mozartnak 34, Franz Schubertnek 33, Jimi Hendrixnek csupán 27 év jutott.

Hendrix idén töltené be a 70. évét. Az ő tiszteletére jelentünk meg a Művészetek Palotája Bartók termében, hogy meghallgassuk  Halper László (gitár) Fekete István (trombita) Eddie Gomez (bőgő) Steve Gadd (dob) megemlékezését. Teljes teltház előtt, hatalmas sikerrel.
Néhány napja a Ráday utcai   IF Kávézóban kaptunk kis ízelítőt, akik az utcáról a kirakaton keresztül benéztek, nem is sejthették miből maradtak ki.

Egy kis ízelítő:

Csendben megjegyzem, hogy nekem az ilyen "utánjátszások" általában jobban tetszenek, mint az eredeti. Nem kétséges Hendrix zsenialitása, de a hálás utókor virtuóz előadása olykor mintha felülmúlná a Mesterét...

Beethoven: Missa Solemnis
A Forradalom és Romantika Zenekara és a Monteverdi Kórus
Vezényel: Sir John Eliot Gardiner
Lucy Crowe - szoprán,
Jennifer Johnston - mezzoszoprán,
James Gilchrist - tenor,
Matthew Rose - basszus
MÜPA 2012 október 15.

Az utolsó pillanatban tudtam jegyet venni, azt is aranyárban, de az ilyen alkalmakat nem szabad kihagyni. Gardiner a ma élő legnagyobb karmesterek egyike.

Emelte a zenei élmény értékét, hogy karnyújtásnyi közelségben ülhettem Vashegyi György karmestertől és feleségétől, Szutrély Katalin szopránénekestől.

Nem a nagy nevek miatt, de csodás, hátborzongató élmény volt. Csupán a latin nyelvű szöveg olaszos kiejtése zökkentett ki néha, nekem idegenül hangzik, hogy glória in ekszcselzisz deo, vagy dóna nóbisz pácsem. 
Ha olasz kórus jön, az rendben van, de az angolok miért?
Persze legyen ez a legnagyobb bajom!

Haydn: A teremtés
2012 március 4-én, MÜPA

A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar hangversenye
Közreműködik: Szutrély Katalin – szoprán, Kálmán László – tenor, Kovács István – basszus
Koncertmester: Paulik László Vezényel: Vashegyi György

Szerintem az egyik legszebb oratórium, amit valaha ember írt.
Holnap is meghallgatnám, meg a jövő héten is, annak ellenére, hogy nem volt egy tökéletes előadás. A karmester és a kórus lenyűgözött, a szólisták egy kicsit kevésbé, a zenekart viszont nem értem, miért erőlteti a korabeli hangszereket, ha nem tudja tisztességesen megszólaltatni őket. Jól tudom, hogy épp a könnyebb játék és a tökéletesebb hangzás érdekében tettek később billentyűket a rézfúvós hangszerekre, de szerintem ezeket csak akkor kellene elővenni és színpadra ülni velük, ha már mesterien szólnak a mai zenészek kezében.
A kürtösök szegények néha ordítóan fals hangokat produkáltak, de gyakran rongálták mások is a harmóniát.

Ezzel együtt kellemes zenei élményben volt részem, mert a sok jó elnyomta ezeket az apró kellemetlenségeket.

Külön öröm volt, hogy a színpad feletti elektromos táblán követhettem a librettó magyar nyelvű fordítását, így pontosan tudtam, hol tartunk a teremtésben.

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet,
a föld pedig kietlen és puszta volt
és sötétség volt a mélység színén.

[...]

És látta Isten, hogy jó a világosság,
és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.

[...]

Az egek beszélik el Isten dicsőségét.
s kezének műve
mutatkozik a mennyboltozaton.

 Később aztán valami hiba kerülhetett a gépezetbe, elfáradt a Teremtő, vagy a segédeire bízta a munkát és kiment cigizni, mert

visszatére az sötétség az Földre
mely leple alatt kibúva tojásából az idióta tyúk
ki jőve az nézőtérre idegelni felebarátit
 

Szutrély Katalin olykor kisebb intonációs problémákkal és ritkán becsúszó, csúnya, nyers hangokkal, de becsülettel végigénekelte a szólamát, ugyanakkor a megjelenése és az előadása bőven ellensúlyozta az apró hiányosságokat.
A pódiumerkélyen, közvetlenül a zenekar fölött azonban a teremtés egy határozottan félresikerült következménye, egy kopott tollseprűre emlékeztető női hölgy nem tudta elviselni a szopránhangot. 

Ficergett, beszólt, heherészett, mekegett, mindent csinált kínjában, amikor Szutrély énekelt - így telt el az oratórium első fele.

Borzasztó kínos lehet a Művészetek Palotájának, amikor egy fizető vendége ennyire nem tud viselkedni, vagy inkább az épelméjűsége kérdéses.
Mit lehet vele csinálni?
Megfogni és kivezetni biztosan nem, mert egy ilyen incidens a hely hírének is sokat ártana.
Nem visszaengedni a szünet után, az ajtóban útját állni - azt lehetne, de ezt nem tették meg.
A dilis nő visszaült, mire kiürült mellette a sor és a zenekar sem volt hajlandó visszajönni a terembe.
Először valami vókitókis biztonsági ember győzködte, aztán az ügyeletes orvos, de a hölgy csak hadonászott, magyarázott, a közönség meg már kezdett türelmetlenkedni.
Fütyülés harsant, ideges taps csattogott, mint egy falusi moziban.
A zemberek fele nem tudta, mi van.
A hangosbemondó szólt, hogy mindjárt folytatjuk a koncertet, de ezt alig lehetett érteni.
Többen felálltak és hazamentek.

Az idióta nézőtárs egyszer csak felállt és megindult, mire felharsant a taps, ám három üléssel arrébb megint leült - erre döbbent csend lett.

Végül az előadás közel egyórás késéssel folytatódott, ha Szutrély Katalin csak megmozdult, a dilis nő már a fejét fogta és vihogni kezdett, de már csöndesebben. Talán őt többen nézték, mint a színpadot, ahonnan a zenészek is idegesen tekintgettek fölfelé, mert nem lehetett tudni, hogy ez az időzített bomba még mit fog csinálni.
Leköpi az alatta lévőket?
Leugrik?
Végül nem volt különösebb atrocitás, ez az előadás is barátságosan végetért, ám az a teremté, amelyik a pódiumerkélyen a cirkuszt csinálta, egészen biztosan félresikerült.
Nem tudni, a Teremtő ilyenkor szégyelli-e magát?
 

2011 december 24.
Jézuska jön, vastag borítékot hoz, benne egy köteg jegy, két hónap múlva zenei maratonra megyünk mind a nyolcan. A Jézuska ajándékbeszerzője szerint a nagyterembe volt jegy, a Fesztiválszínházba már nem, de majd begyűjti.

2012 január 27.
Az összes koncertre lett jegy kedves mindannyiunknak.

2012 február 25.
Már csak egyet kell aludni és megyünk a maratonra!!!!

2012 február 26.
Verőfényes napsütéses koratavasz, nevet az ég is, miközben a MÜPA felé megyünk. Jó korán, hogy ne szorulunk be a vágóhíd környékén szokásos dugóba. Még be sem hajtunk a mélygarázsba, amikor elhatározom: csak a zenét fogom élvezni és nem írok egy sort sem, mert egész más a gondolataimat a blogra koncentrálva feszengeni a széken vagy átengedni magam az élvezetnek.

 KONCERTEK

10:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: Non temer, amato bene – koncertária, K. 490
Mozart: c-moll zongoraverseny, K. 491
Sébastian Droy – tenor, Alekszej Ljubimov – zongora, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Koncertmester: Rolla János



11:30 Fesztivál Színház
Mozart: F-dúr szonáta, K.377
Mozart: B-dúr szonáta, K. 454
Szabadi Vilmos – hegedű, Kovalszki Mária – zongora

12:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: Esz-dúr kürtverseny, K. 447
Mozart: g-moll szimfónia, K. 550
Szőke Zoltán – kürt, MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Takács-Nagy Gábor


13:30 Fesztivál Színház
Mozart: Bastien és Bastienne – opera, K. 50
Csereklyei Andrea – szoprán, Varga Donát – tenor, Mikecz Kornél – bariton, Tárnok Marica – báb, Lux Aeterna – Budapest Bach Consort (művészeti vezető: Szokos Augusztin)
Felvételről közreműködik: Fritz József – klarinét, Gyárfás István – gitár
Jelmez: Béres Móni
Mozgás: Gergye Krisztián
Rendezte és a magyar szöveget írta: Philipp György



15:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: F-dúr divertimento, K. 138
Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante, K. 364
Kelemen Barnabás – hegedű, Kokas Katalin – mélyhegedű, Budapesti Vonósok Kamarazenekar
Művészeti vezetők: Bánfalvi Béla és Botvay Károly



16:00 Fesztivál Színház
Mozart: g-moll vonósötös, K. 516
Közreműködnek: az Eckhardt-vonósnégyes tagjai (Eckhardt Violetta – hegedű, Sipos Gábor, Bodolai Cecília – mélyhegedű, Sovány Rita – gordonka), Czenke Csaba – hegedű



17:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: A varázsfuvola – nyitány, K. 620
Mozart: C-dúr („Jupiter”) szimfónia, K. 551
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Kovács János



18:00 Fesztivál Színház
Mozart: D-dúr fuvolanégyes, K. 285
Mozart: D-dúr vonósnégyes, K. 575
Pivon Gabriella – fuvola , Pulzus-vonósnégyes (Pilz János, Lesták-Bedő Eszter – hegedű, Rajncsák István – mélyhegedű, Kousay Mahdi – gordonka)



19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: Ch’io mi scordi di te – koncertária, K. 505
Mozart: A-dúr klarinétverseny, K. 622
Wierdl Eszter – szoprán, Ács Ákos – klarinét, Pannon Filharmonikusok - Pécs
Vezényel: Vass András

20:00 Fesztivál Színház
Mozart: Variációk az „Unser dummer Pöbel meint” kezdetű Gluck-áriára, K. 455
Mozart: a-moll rondó, K. 511
Mozart: F-dúr rondó, K. 494
Rados Ferenc – zongora

21:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: Requiem, K. 626
Fodor Beatrix – szoprán, Mester Viktória – mezzoszoprán, Sébastien Droy – tenor, Kovács István – basszus, Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás), Schola Cantorum Budapestiensis (művészeti vezető: Mezei János), Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván

Fesztiválzenekar, Fischer Iván, köszönöm!

A MÁV Szimfonikusok Szőke Tibor mesterbérletének első hangversenyén Wiedemann Bernadett énekelt operaáriákat, Fekete Attila közreműködésével és Kesselyák Gergely vezényletével.

Az est jó hangulatát Hábetler András színesen könnyed műsorvezetése fokozta. A közönség sok érdekes újdonságot hallott a fellépőkről és a zeneművekről, egyszer Lukin tanár urat elevenítette meg, másszor Kovács Sándor "Samut", a Zeneakadémia kiváló tanárát és a Bartók rádió Muzsikáló Reggelének szellemes műsorvezetőjét, de neki köszönhetően Arkagyij Rajkin is megjelent egy pillanatra.

Az első blokkban francia, a másodikban olasz operaslágerek szóltak.
Az operairodalom mostohán bánt a drámai mezzo énekesnőkkel, mert az összes női címszerep inkább szoprán, ennek ellenére Bizet-től  Saint-Saëns-on (ejtsd szenszansz és nem szenszan!) át Poulencig illetve Verditől Mascagnin át Cileáig volt mit elővezetni.

Hábetler feladta a leckét a közönségnek: tessék minimum négy olyan olasz zeneszerzőt mondani, akinek nem i-re végződik a neve, Cileát nem ér, mert szerepel a műsorban. A megoldást végül nem kérdezte senki, így itt mondok négy nem i-re végződő nevet: Palestrina, Arrigo Boito, Leoncavallo és Domenico Cimarosa. Ráadásnak még három: Ennio Morricone, Guido és Maurizio de Angelis. :-)

Wiedemann  Bernadett világklasszis, ezt legutóbb egy hónapja és egy hete írtam le, viszont tegnap este megértettem és elfogadtam valamit.

Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle

Ady sorai piszkáltak és az, hogy ezt a csodálatos hangot miért nem ünnepelheti az egész világ?
Hábetler András rámutatott a legfőbb okra.
Egy szép szál fiatalemberre, aki ott ült a tizenvalahányadik sorban.
Wiedemann Bernadett fia, aki a művésznő életének legfontosabb része.
Való igaz, egy világsztár nehezen lehet anya, de jó anya semmiképp.
Az elmúlt évtizedek ünnepelt énekesnőinek túlnyomó többsége feláldozta a családot a karrierért.
A sztárság sokkal rövidebb ideig tart, mint az anyaság.
Az pedig nem kérdés, melyik ér többet.
Talán ezért énekel Wiedemann Bernadett szebben, mint bármelyik másik drámai mezzoszoprán.